Lázár János: Az aradi vértanúk nemzeti jelképekként haltak meg

Lázár János építési és közlekedési miniszter közösségi oldalán emlékezett meg az aradi tizenhármakról. 

Az  aradi vértanúkat az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után az abban játszott szerepük miatt kivégezték október 6-án. A tizenhárom vértanú: 

• Knezić Károly, 
• Nagysándor József, 
• Damjanich János, 
• Aulich Lajos, 
• Lahner György, 
• Poeltenberg Ernő, 
• Leiningen-Westerburg Károly, 
• Török Ignác, 
• Vécsey Károly, 
• Kiss Ernő, 
• Schweidel József, 
• Dessewffy Arisztid, 
• Lázár Vilmos

Vécsey Károlynak Magyarország teljhatalmú kormányzója, Julius Jacob von Haynau személyes bosszúja miatt végig kellett néznie mindegyik társa kivégzését. Az aradi tizenhármakkal egy napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost is.

A kivégzett honvédtisztek mindegyike aktív vagy az osztrák Császári-Királyi Hadseregből kilépett katonatiszt volt, a szabadságharc végén a magyar honvédseregben egyikük altábornagyi, tizenegyen vezérőrnagyi és egyikük ezredesi rendfokozatot viselt. Lázár Vilmos ezredest azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított. A győztesek nem ismerték el egyikük tábornoki rendfokozatát sem hivatalosan. A vértanúk között Kiss Ernő honvéd altábornagy volt a rangidős, aki korábban k.k. (császári-királyi) ezredes volt, a többiek a közös hadseregben ennél alacsonyabb tiszti rendfokozatot viseltek.

További három honvédtisztet végeztek ki Aradon 1849 augusztusa és 1850 februárja között: Ormai Norbert, a honvéd vadászezredek parancsnoka, Kazinczy Lajos honvéd ezredes és Ludwig Hauk alezredes is a megtorlások áldozata lett, illetve Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben vesztette életét. Az ő halálának okaként azt nevezték meg, hogy megőrült. Rajtuk kívül még vértanúnak tekintik lovag Hruby Gyula őrnagyot, Görgei Artúr volt segédtisztjét, akit Temesváron lőttek főbe.

Büszkén mentek a halálba

Velük együtt ítélték tíz év várfogságra Gáspár András tábornokot, aki azonban később kegyelmet kapott, és magas kort ért meg. Gáspár később így emlékezett az ítélethirdetésre: „Olyan büszkén fogadták a halálos ítéletet, mintha csupa dicséretet olvastak volna fel előttük. A kihallgatásoknál, amikor még remélték, hogy javítanak sorsukon, talán szelídeknek mutatkozának, de most: mindegyik egyszerre úgy megkeményedett, mint a gránitszikla.” Kiss Ernő és Vécsey Károly esetében külön perek zajlottak, ezekben 1849. szeptember 21-én mondták ki az ítéletet.

Az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, hiszen már egy-két órával a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak a kivégzés helyére a gyászolók. Mindenki sírt, imádkozott, és ezen a napon minden boltot, nyilvános helyiséget bezártak. Aradon már 1890-ben emlékművet avattak tiszteletükre, Csepelen található az Aradi vértanúk útja, a Belvárosban az Október 6. utca, és több nagyvárosban is utcákat neveztek el a vértanúkról. Emlékművük áll Pusztavacson, míg Kecskeméten, Szegeden és Tatabányán az Aradi vértanúk tere, Győrben és Pécsett az Aradi vértanúk útja őrzi emléküket. Kiskőrösön Petőfi Sándor szülőháza közelében található emlékművük: egy fal, rajta a vértanúk domborművével.

Az aradi vértanúk emléknapját az első Orbán-kormány 2001-ben nyilvánította nemzeti gyásznappá Magyarországon és a magyarok által lakott területeken .

Forrás: Magyar Nemzet