3 órája
Sorsfordító újságírók – Szerkesztőségekből léptek a történelem színpadára
Sok tény utal arra, hogy a politikai szereplők személyisége igazából lényegtelen a történelem nagy eseményfolyamában. Azonban ennek a megközelítésnek ellentmond több példa, életút. Ilyeneket igyekezett bemutatni a zirci műemlék könyvtárban megtartott tudományos konferencia, amelyen kiderült, hogy az egyes ügyek, válsághelyzetek feloldásához igenis más-más karakterek szükségesek.
Az egyéniség szerepe a történelemben címmel tartottak tudományos konferenciát az Országos Széchényi Könyvtár Ciszterci Műemlékkönyvtárban Zircen. Klestenitz Tibor egy magyar jezsuita szerzetest mutatott be, aki a XX. század elején élt, és életének középpontjában az egyházi tömegsajtó megteremtése állt. Bangha Béla a Nyugat és a Huszadik Század ellensúlyozására létrehozta a Magyar Kultúra című folyóiratot, 1918-ban pedig megalapította a Központi Sajtóvállalatot, amely a két világháború között a magyar sajtópiac megkerülhetetlen szereplőjévé vált.
Fotó: Fortepan, Jezsuita Levéltár
Bangha páter, a médiaszemélyiség
A páter publicistaként, apologétaként, azaz a hit védelmezőjeként, a katolikus nagygyűlések és a rádió állandó szónokaként, az 1938-as eucharisztikus világkongresszus szervezőjeként, a sajtóhölgymozgalom alapítójaként közismert médiaszemélyiség volt. Megítélése élesen megosztotta a kortárs közvéleményt: hívei a sajtóapostolt, az új Pázmány Pétert, ellenfelei viszont a sötétség lovagját, a fekete hercegprímást látták a jezsuita hitszónok alakjában.
Lelkészlakból a szerkesztőségbe
Paál Vince Paplakból miniszteri bársonyszékbe címmel tartott előadást Gratz Gusztáv történelemben hagyott lábnyomáról. Német nyelvű családban született a soknemzetiségű Osztrák–Magyar Monarchiában. Édesapja evangélikus lelkész volt a szepességi Gölnicbányán, majd Kolozsváron. A nemzetiségi lét, a szerény anyagi körülmények nem predesztinálták arra, hogy olyan jelentős személyiséggé váljon, aki látható nyomot hagy a politikában, a gazdasági életben, a publicisztikában és a történetírásban.
Egyetemistaként a Pester Lloyd parlamenti tudósítója lett, majd budapesti levelezője a bécsi Freie Pressének. A szerény, de kétségkívül ambiciózus fiatal Gratz újságíróként kapcsolatba került a politikai elittel a századforduló Budapestjén. A Huszadik Század című folyóirat és a Társadalomtudományi Társaság alapító tagja. Országgyűlési képviselő volt, öt éven át betöltötte a Gyáriparosok Országos Szövetsége ügyvezető igazgatói pozícióját. Pénzügyminiszter lett az Esterházy-kormányban, majd külügyminiszter Teleki Pál első kormányában. A legitim királyság visszaállításának egyik legkonzekvensebb híve, IV. Károly király hazahozatalának szorgalmazója, a restaurációs kísérletek résztvevője volt. A két világháború között a Magyarországi Németek Népművelődési Egyesületének elnöke.
Imponáló mennyiségben publikált, sok száz cikk szerzője. A klasszikus liberalizmus elveit vallotta. A létező viszonyok megreformálását sohasem forradalom útján, hanem szerves fejlődés révén képzelte el. Alapmeggyőződései feladása nélkül mindig igyekezett alkalmazkodni az adott helyzethez. Az a képessége, hogy mások érvrendszerét is magáévá tudta tenni, alkalmassá tette arra, hogy a különböző vélemények között közvetítőként léphessen fel.
