A művészet, a költészet a megismerés gyönyörűsége, vallja Fenyvesi Ottó

Közülük az első áttelepülő Fenyvesi Ottó, ma már József Attila-díjas költő, szerkesztő, esszéista és képzőművész volt, aki pár hónappal a hetvenedik születésnapja előtt, augusztus 20-a alkalmából Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős minisztertől átvehette a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. Kiváló apropó volt, hogy beszélgessünk.

Ottó a Délvidéken, egy színtiszta magyar faluban, Gunarason született, általános iskolába és gimnáziumba Topolyán járt. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar nyelv és irodalom szakon folytatta tanulmányait, magánszorgalomból 2013-ban a Nyugat-magyarországi Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán is oklevelet szerzett. Több évig volt az Újvidéki Rádió magyar nyelvű műsorának munkatársa, zenei szerkesztője, lemezlovasa, majd irodalmi szerkesztője. 1975-83 között a legendás újvidéki folyóiratnak, az Új Symposionnak is szerkesztője volt. A Vajdaságnak 1992-ben intett búcsút, áttelepült Magyarországra, Veszprém megyébe.

– Az én nemzedékemnek még nagyon fájtak a társadalmi igazságtalanságok. Magyarként Jugoszláviában csak kisebbségként, „másodrendű állampolgárként” éltünk. Nemzeti identitásunkat háttérbe kellett szorítani, magyar történelmet nem igazán tanulhattunk az iskolában, arról, hogy a második világháború után a partizánok kb. negyvenezer magyar férfit (főleg értelmiségit) kivégeztek, nem volt szabad beszélni. Számtalan téren hátrányban voltunk a domináns nemzetek képviselőivel szemben: egyetemi tanulmányokat csak szerbhorvát nyelven folytathattunk, a rendszerváltásig a vajdasági magyar fiatalok nem tanulhattak magyarországi egyetemeken, stb. Ezért is döntöttünk úgy feleségemmel 1992-ben, hogy gyermekeink érdekében, a délszláv polgárháború kitörésekor Magyarországra költözünk. Fiam és lányom már a veszprémi Lovassy-gimnáziumban érettségizett, diplomájukat az ELTE-n szerezték.

Ottó első munkahelye a négymegyés Új Hírek napilap szerkesztősége volt, majd a Tapolcai Újság és a Tapolca Városi Televízió főszerkesztője lett. Később a megyeszékhelyre került, a Veszprémi 7 Nap című hetilap alapító-főszerkesztőjeként, 2000-ben pedig egy új periodika, a Vár Ucca Műhely irodalmi-művészeti folyóirat elindítása fűződik a nevéhez. Ars poeticája változatlan: filmek, könyvek és rock and roll. Közben múlnak az évek, kiderül, mennyire tudnak betonozni a költő- és írótársak, sok-sok egyéni és csoportos kiállításra, kötetbemutatóra érkezik meghívó. Ottó olyan, mint minden ember, aki szívesen viseli megtalált hivatását; a külső kicsit változik, egyébként minden változatlan: csendes humora, az aktivitás, ahogyan kiterjedt nemzetközi kapcsolatait ápolja, ahogy segíti az induló tehetségeket. Változás az is, hogy a gyerekek, Áron és Noémi élik saját életüket, de már láttuk a nagyapát kicsi unokájával állni az irodalmi est színpadán. 

Írói technikája változatlan; a zsebében mindig ott van egy A/5-ös formátumú, 32 lapos sima füzet, amibe gondolatait írja, szavakat, mondatokat, ellesett párbeszédeket, olvasmányélményeket, dalok címét, előadók nevét, a felvételek adatait és minden mást, ami „szembe megy” vele, és amit feljegyezni érdemesnek tart. Ami meg a zenét illeti, már a rádióban igyekezett igényes műsorokat készíteni, nem csupán a szórakoztatás céljával, de figyelt a zenék tartalmára, az előadók sajátos stílusára stb. A rádió zenei szerkesztői akkor figyeltek fel rá, amikor a hetvenes évek első felében, elsős egyetemistaként Bob Dylan-dalszövegeket kezdett fordítani. A rockzenének nemcsak a kommerciális vonulata érdekelte, hanem a kevésbé népszerű áramlatok is, mint például a Mississippi deltájának muzsikája, a blues- és a cajunzene. Imádja a magyar népzenét is, főleg a gyimesiek és a kalotaszegiek muzsikáját. Költői indíttatása már topolyai gimnazista korában elkezdődött Virág Gábor tanár úrnak köszönhetően, aki Juhász Ferencre, Nagy Lászlóra irányította figyelmét. Őket olvasgatva kezdett el titokban verset írni Fenyvesi Ottó, aki így vall magáról: 

– Költői munkásságom mindig is kötődött a zenéhez. Nálam tényleg sorsdöntő szerepet játszanak azok a zenék, amiket hallgattam vagy hallgatok, mert modern kori életünk megnyilvánulásait zaj, zenei háttér kíséri. A zaj az élet zűrzavarából rendszertelenül és zűrzavarosan ér el hozzánk, soha nem mutatja meg magát egészen, és végtelen számú meglepetéssel szolgál – fogalmazott. 

Fenyvesi Ottó és családja 2015-ben a Balatonhoz, Lovasra költözött. Azóta ott írja verseit, esszéit, készíti kollázsait. Rendszeresen fordít is, horvát, szerb, szlovén és angol nyelvű műveket. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Szépírók Társaságának.