„A hősök vére szentelte hazává a földet"

1914. augusztus 17-én a magyar királyi 5. honvéd lovas hadosztály a harci láz hevében nem várta be a kiküldött felderítő járőrök jelentéseit az ellenség helyzetéről. Anélkül, hogy tudta volna, milyen erős ellenség van előtte, s abban a hitben, hogy az oroszok az erélyes támadásnak nem fognak ellenállni, Froreich Ernő altábornagy támadási parancsot adott Gorodok közelében. A roham az orosz tüzérség és géppuskás osztagok tüzében összeomlott, az 5. lovas hadosztály 24 tisztjét, 450 huszárját és 650 lovát elveszítette – írja a Múlt-kor történelmi magazin. 

Kiállítás, lópatkolás, kézműves programok

A gorodoki lovasroham – amelynek túlélőivel maga az orosz lovas hadosztály parancsnoka is kezet fogott – emlékére hagyományőrző találkozót, huszárparádét és emlékünnepséget szervezett Pápa Város Önkormányzata és a Pápai Huszár Egyesület. A hősök napja konferenciával kezdődött, a jelenlevők délelőtt a gorodoki ütközetről, a limanovai csatáról és a nyíregyházi huszárok galíciai tartózkodásáról is hallhattak érdekes információkat. Délután megelevenedett a Fő tér: népzene, katonanóták, gyerekprogramok, huszárparádé, világháborús relikviák kiállítása, toborzó, huszárló patkolása is várta a látogatókat. Gróf Lubienski János ezredparancsnok emléktáblájánál megemlékezést tartottak, a 7. honvéd huszárezred emlékművénél Kovács Zoltán országgyűlési képviselő és Áldozó Tamás polgármester jelenlétében pedig Töll László ezredes, katonai identitásért felelős miniszteri biztos mondott beszédet.

– Ha végigtekintünk a nagyon hosszú, több mint ezeréves történelmünkön, akkor általában azt gondoljuk, hogy Mátyás király után egy olyan történelmet írtunk meg, ami végig egy hanyatló, lefelé néző történelem, bukott szabadságharcból, elkeseredett talpra állásokból áll, nemzeti létünkért küzdünk – fogalmazott a szónok. – Én azonban úgy gondolom, hogy ez nem egészen így van. A törökkel, az iszlám állammal való küzdelem 400 évet ölelt föl, ez a négy évszázad gyakorlatilag kiirtotta a népünket, de mégis itt vagyunk. Egy független országban a saját nyelvünket beszéljük, és ezt a kard erejének köszönhetjük. Egész hazánknak, népünknek a történelmét vérrel és karddal írták. Ez a nép egy katonanemzet, a hősök vére szentelte hazává a földet. Bűn, ha elfelejtjük hőseinket. S minden ilyen megemlékezés nagy örömmel tölt el, mert azt jelenti, hogy őrizzük emléküket, ez pedig megtartó ereje a hadtörténelmünknek. Él az a szellem, az a hagyománytisztelet, ami erőt ad az embereknek és utat mutat – emelte ki a miniszteri biztos.

A beszédet követően a gorodoki lovasroham hőseinek emléke előtt tisztelgők elhelyezték a megemlékezés koszorúit.