Félúton az önálló élet felé

Az intézmény a közösségi pszichiátriával és a Mental Florens Alapítvánnyal együttműködve és a szervezet segítségével indíthatta el a szenvedélybetegek támogatott lakhatását, a programban egyelőre félúton járnak.

Félúton a szálló és az önálló lakásba költözés között

A négy lakó élhetett néhány hónappal ezelőtt azzal a különleges lehetőséggel, hogy mivel életvitelükkel, hozzáállásukkal régóta bizonyították már, hogy értékes, tevékeny részesei a város életének, kiköltözhettek a szállóról. A hozzáállásuk, a mentálhigiénés szakértők munkája és bizalma is kellett ehhez az alapítványi támogatás mellett.

Ezt a folyamatot követheti az önálló lakásba költözés. Idővel albérletbe vagy bérlakásba költözhet a négy lakó, akik vallják, hogy jól érzik magukat együtt. Elégedettek, jó helyük van, örülnek neki, hogy már nem a szálló férőhelyein kell osztozniuk a többiekkel. Egyikük, Dobi István úgy nyilatkozott, hogy több mint tíz éven át a szállón élt, onnan kikerülve jobban érzi magát. – Itt szabadabbak, nyíltabbak vagyunk egymással, kevesebb a kötöttség. Jó az is, hogy nem vagyunk olyan sokan együtt, jobb a légkör. Mi, akik egy lakásba kerültünk, régi barátok vagyunk. Dolgozunk, és a nyugdíj mellett több helyen is vállalok munkát. Így nem okoz gondot a lakás fenntartása, sőt, arra is jut, hogy folyamatosan csinosítsuk. Áldozunk rá, ha kell, függönyt, ágytakarót vettünk és rendben tartjuk – mondta Dobi István, hozzátéve, hogy mivel társasházban élnek, a szomszéd lakókhoz alkalmazkodniuk kell, de jó kapcsolatban vannak velük.

Szenvedélybetegek, de ma már józan életet élnek

Mindezt az intézmény vezetője, Magvas Zoltán szintén megerősítette. – Február óta sok változás történt. Akkor még kicsit aggódtunk, hiszen régóta éltek az intézményben ők négyen. Az intézménytől való függés természetes ilyen esetben, ez kérdéseket vetett fel. Nem tudtuk, miként állják meg a helyüket a szabadabb környezetben, és hogy lelkileg mekkora stresszt jelent számukra, hogy nincs mögöttük egy háttér, hanem szinte családként élhetnek. Ők szenvedélybetegek, de ma már józan életet élnek, felhagytak az alkoholfogyasztással. Ezzel nem is volt probléma, ismertük őket régóta, tudtuk, hogy ezzel nem lesz gond, és ezt bizonyították is. A lakóközösséggel a beköltözésük előtt kommunikáltunk, a szomszédokat értesítettük, az elérhetőségeinket megadtuk, hogy hozzánk fordulhassanak, ha probléma van, de ilyen eset nem volt eddig. A szállóra bejárnak, segítünk nekik, ha kell. Átadják a szállón élőknek a tapasztalataikat, beszélgetnek az ottaniakkal, akik számára motivációt jelent az esetük, jó példa az övék. Örülnénk, ha ők nem állnának meg félúton, hanem eljutnának arra a szintre, hogy tovább takarékoskodva teljesen önállóak legyenek, albérletben, vagy bérlakásban éljenek – mondta Magvas Zoltán és hozzátette, hogy szeretnének a jövőben több ilyen célú lakást biztosítani arra érdemes személyeknek.