Világháborús emlékművet avattak Csóton

Az ünnepségen elsőként Kékesi István polgármester üdvözölte a szép számban megjelenteket, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik az emlékmű felújításában közreműködtek. Ezt követően Leitner Pál jegyző tartotta meg emlékbeszédét. 

– Az embertelen harcokban Magyarország és Csót is meghozta saját áldozatát, innen is sok férfi indult a harctérre, itthon hagyva anyát, apát, testvért, feleséget, gyermeket, családot – emlékeztetett a jegyző. – Az itthon maradottak pedig várták a tábori postát, hogy hírt hozzon a harctérről. A sorok közt olvasva érezték a honvágyat, az aggódást az itthoniakért, a bizakodást, hogy egyszer véget ér a harc, és épségben hazatérhetnek. Volt azonban, amikor a várva várt levél helyett értesítés jött, és sajnálattal tudatták, hogy a hazavárt családfő hősi halált halt, ütközetben eltűnt, vagy a hadifoglyok keserű sorsára jutott. Akik túlélték, soha nem tudták feledni azt, amit átéltek. Lelkük mélyén hordozták mindazt, ami történt velük, s a bajtársak emlékét, akik nem jöttek vissza. Voltak idők, amikor róluk megemlékezni nem lehetett. Mi azonban tudjuk, hogy ők a kötelességüket teljesítették. A haza hívta őket, ők pedig mentek. Amikor harcolni kellett, harcoltak. Amikor meghalni kellett, meghaltak. Az ő lelkükben ott élt az a pár szavas üzenet: „A haza minden előtt”. Tisztelgünk előttük, mert azt adták a hazának, ami a legértékesebb, az életüket. Most, amikor a felújított emlékműnél megemlékezünk róluk, gondolatban mindegyikük nyugvóhelyére egy szál virágot teszünk. Legyenek bárhol az ország területén, vagy messzi idegenben. Talán még mindig jeltelen sírban, végtelen mezőkön vagy magas hegyek között – fogalmazott a jegyző. 
A beszédet követően a történelmi egyházak képviselői felszentelték az emlékművet, majd Vadkerti Imre műsora zárta az ünnepséget.