Jó reggelt, Veszprém vármegye!

Hónapokkal korábban mesélt ismerősöm nagy tervéről. Nemrég összefutunk, tanácsot kér, csalódottság a szemében. – Amiről meséltem… szóval nem minden arany, ami fénylik – kezdi. – Miről van szó? – faggatom. – A tervem ma is ugyanaz, sőt, célegyenesbe fordult – meg bele egy előre nem ismert körülménybe. – Mi az? – kérdem. – Maradjuk annyiban, a közeli jövő tiszta, a távoli nem. – Történt valami? – Igen! – vág a szavamba. Azok az átkozott körülmények, pedig annyira elszánt voltam. De ott az asszony, a gyerekek, nem tehetem ki őket a bizonytalanság célpontjává. Dönteni hamarosan muszáj lesz – közli, majd rohan ügyeit intézni. Igen. – A kapkodásnak olykor nyögés a vége, de kockázat nélkül nincs siker – kiáltom utána. Aztán rohanok magam is a dolgomra. Könnyebb, jó döntést kívánok ismerősömnek és mindenki másnak.