Tíz éve hunyt el Borbély Lajos

Egy évtizede nincsen közöttünk Borbély Lajos (1948–2014) Pro Publico- és Pro Cultura-díjas pápai művésztanár, Pápa város néhai derék tisztviselője, az evangélikus egyház presbitere, a jeles festőművész, generációk szeretett pedagógusa, sokak kedves Lajos bácsija. 

Szinte felsorolhatatlan az a hatalmas, tevékeny életmű, melyet létrehozott Pápa kulturális gazdagodása érdekében. Szívvel-lélekkel pápai volt, pedig Kemeneshőgyészen született 1948-ban. Szüleivel ötödikes korában költözött a városba. Jó tanuló volt, de igazán rajztehetségével tűnt ki a társai közül. A közgazdasági szakközépiskolában érettségizett, a pécsi tanárképző főiskola földrajz–rajz szakán diplomázott. Már ekkor kialakította egyedi, úgynevezett egyvonalas festői stílusát. Pápán kezdte meg pedagógiai pályafutását. Igazán elhivatott és elkötelezett tanárnak bizonyult. Rajzot tanított, ízlést formált, alakította a gyermekek személyiségét. Kreatív gondolkodását dicsérte, hogy a Tervezzünk tárgyakat! vetélkedőkön diákjai számos díjat elnyertek. Az önképzés is végigkísérte az életét, munkásévei alatt is folyamatosan tovább képezte magát. Elvégezte a képzőművészeti főiskolát, rendezvényszervezői tréninget, gépjármű-szakoktatói vizsgát is tett. Majdnem két és fél évtizedig oktatott, emellett a nagy múltú pápai Pedagógus Művelődési Házat is irányította, nívós programokat honosítva meg annak falai között. Huszár János (1924–2017) Bél Mátyás-díjas helytörténésszel elindította a Szűkebb Pátriánk címet viselő ifjúsági-lokálpatrióta tanfolyam- és vetélkedősorozatot, valamint városnéző séták, rangos képzőművészeti kiállítások egész garmadája fűződött a nevéhez. Mindezeken túl a Pápai Művelődéstörténeti Társaság elnökségében is szorgosan tevékenykedett.

A rendszerváltoztatást követően a pápai polgármesteri hivatal művelődési osztályának élére került. Ettől fogva erőfeszítései még meghatározóbbakká váltak a város kulturális programjaiban. Neve hallatán sokunknak mindmáig a Pápai Nemzetközi Játékfesztivál (NEJ) ugrik be, melynek tizenegy esztendeig volt a fő szervezője, ám alakja a Somlói Borrend mestereként, a Pápa, a somlói bor városa Borfesztivál megrendezései kapcsán is felidéződik. Hívő emberként az evangélikus egyházban presbiterként szolgált, a pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola igazgatótanácsi tagjaként is lelkesen munkált. Több mint tizenkét évig vezette a pápai evangélikusság Gyurátz Ferenc Gondolkodó Körét, melynek általa meghívott előadói a magyar kultúra, illetve művészeti élet városunkhoz kötődő jeles képviselői voltak.

Kiemelkedő művészi tevékenységet folytatva számtalan bemutatkozásra nyílt lehetősége belföldön és külföldön egyaránt. Az országban egyedülálló egyvonalas grafikáin, festményein városunk szép épületeit, utcáit is megörökítette.

Ő élesztette fel az 1920–30-as évekbeli Pápai Tárlatok hagyományát a valamikori Pápai Képző- és Iparművészeti Társaság, azonkívül A. Tóth Sándor (1904–1980) festő-bábművész nyomdokain, ami a közelmúltbeli Pápa helyi-környékbeli képzőművészeinek ismét évenkénti, kollektív seregszemléje lett. Álma volt Pápát olyan művészparadicsommá tenni, mint amilyen Szentendre. Ezért hozta működésbe a pápai művésztelepet is, melyet csakugyan odaadóan szervezett-vezetett haláláig.

A fent említetteken túl még nagyon sok más értékes dolgot is művelt. Emlékezzünk rá tisztelettel, szeretettel, hogy a feledés homálya ne temesse el emberi, alkotói nagyságát, dicsérjük elavulhatatlan érdemeit, mert megérdemli. Ne feledjük hát el sokunk kedves barátját, ismerősét, Pápa város derék tisztviselőjét, a pápai lutheránusok presbiterét, a remek festőművészt, generációk népszerű nevelőjét! 

Mező Lászlóné, a PVE önkéntese 

Kerecsényi Zoltán, a PVE ügyvivője