Őrzik a bányaigazgató emlékét

A bódéi városrészben, a körforgalomnál az igazgató tiszteletére tizenöt évvel ezelőtt állított emlékműnél Horváth Károly, az egyesület elnöke mondott ünnepi beszédet az egybegyűlt bányász hagyományőrző és más szervezetek, klubok tagjai, vezetői előtt. 

Amint hangsúlyozta, a bányászszakma nagy alakja, az ajkai bányászat meghatározó személyisége volt Bóday Gábor. A vasokleveles bányamérnök szakmai életútját felidézve beszélt arról, hogy a Czekelius Günther néven született előd 1897. június 15-én látta meg a napvilágot Nagyszebenben. Az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített, bányászati tanulmányait a Prizbrani Bányászati Főiskolán kezdte,  majd a Leobeni Bányászati Főiskolán folytatta, és a berlini Műszaki Egyetemen szerzett bányamérnöki oklevelet. Két évig üzemmérnök volt egy németországi barnaszénbánya brikettgyárában. 1924-ben érkezett az ajkai Kőszénbánya Rt.-hez, ahol először gépüzemvezető, majd 1928 és 1947 között bányaigazgató, az ajkai szénbányaüzemek felelős műszaki vezetője lett. 

Az 1935-től az Egyesült Izzóhoz került bánya vezetőjeként a nevéhez fűződik a frontfejtéses technológia első magyarországi alkalmazása, a bányák bővítése, a Jolán-akna és a padragi új bányaüzem megnyitása, a felhagyott bányatérségek szilárd röpítékes tömedékelésének bevezetése. 

- Nagy érdeme volt, hogy a bányarekonstrukciók révén létrejött egy olyan szén-, illetve energiakapacitás, amelyre az Aschner Lipót vezette Egyesült Izzó Rt. létrehozta Csingerben a világ első, ipari méretekben kriptont előállító gyárát, majd 1940-től felépülhetett az erőmű, timföldgyár és alumíniumkohó ipari komplexum, megteremtve a későbbi város alapjait. Ajkáról távozva 1947-48-ban a Magyar Állami Szénbányák Központjában, illetve a Nehézipari Minisztérium Bányászati Főosztályán megszervezte az első üzemgazdasági osztályt. 1949-től Komlón irányította a termelést osztályvezetői, majd vezető főmérnöki beosztásban. Feladata volt az akkor nagy fontosságú sztálinvárosi vasmű részére kokszolható szén biztosítása. 1958-ban ment nyugdíjba. 1959-től haláláig a Szabadalmi Hivatal külső munkatársaként és egyéb intézmények megbízásából magyar-német szakfordítóként dolgozott. Szakcikkei jelentek meg különféle folyóiratokban. A Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek tagja volt, munkásságát több emlékéremmel elismerték. Bóday Gábor magas szintű szakmai munkája elismerésének tekinthetjük, hogy 1945 után az összes magyarországi bányavezető közül a személyét ért jogtalan támadások ellenére még két évig meghagyták beosztásában, ahonnan önként távozott 1947-ben. Munkája eredményeként az ajkai szénbányák meg tudtak felelni az akkori társadalom nagy kihívásainak, és a következő évtizedekben megvalósult műszaki fejlesztésekkel a bányák bezárásukig a hazai szénbányászat élvonalában végezhették tevékenységüket. A szakmai kvalitásai mellett sokoldalú humán műveltséggel is rendelkezett. 

- Bár Bóday Gábor tevékenysége meghatározó volt abban, hogy később Ajka várossá válhatott, hosszú ideig hivatalosan nem beszéltek róla. Az egyszerű bányászok, akik ismerték, akkor is nagyra becsülték személyét. Ma Bódén utca viseli a nevét, és a város is sokat tesz azért, hogy neve és tevékenysége ismert maradjon – mondta az elnök. Hozzátette, hogy az egyesület, mint a bányászati hagyományok helyi ápolója célul tűzte ki a településrészhez kötődő jelentős bányászati személyiségek, köztük Bóday Gábor tevékenységének felkutatását és megismertetését, valamint megőrzését az utókor számára, hiszen Bóday Gábor az ajkai szénbányászat fejlesztéséért végzett szakmai tevékenységével, a közösség iránti emberséges elkötelezettségével maradandó értéket hozott létre.

- Mivel Ajkán a bányákban 20 éve, és a bauxitbányák bezárása után a legtovább működő úrkúti mangánbányában is megszűnt a termelés, nekünk, bányászoknak csak az emlékezés és tiszteletadás maradt. Emlékezés példaadó nagy elődeinkre, kollégáinkra, az egész ajkai bányászatra – hangsúlyozta Horváth Károly. Az eseményen Tolnai Zsanett, az egyesület titkára és Szabó-Kovács Krisztina mondott verset.