A százéves Tercsi néni titkai és tanácsai

Tercsi néni (mert azt kérte, így szólítsuk), Tapolcán született, huszonhárom éve lakik Veszprémben, végzettsége szerint varrónő, ám mindig közel állt hozzá a természet, szívvel-lélekkel, na meg remek érzékkel végezte a kertészkedést, imádott a virágaiban gyönyörködni. A titokról pedig egy kicsit később...

Ha Tercsi nénit jellemezni kellene, röviden azzal lehet, hogy egyértelműen a munkában hitt, és hisz a mai napig! A virágok szeretetét pedig az bizonyítja, hogy több alkalommal díjat nyert Bálint gazda virágos versenyén erkély kategóriában, amikor még a Bakonyalja városrészben élt. Fiatalon sem ijedt meg a földeken, a szőlőben végzendő munkáktól, de művelte a szakmáját, és teszi azt ma is. Miután férje elhunyt, hosszabb ideig élt egyedül, aztán lányához költözött, ma már vele él a dózsavárosi házban. – Szívesen mesélek a kertészkedésről – mondja. – Nézze, soha nem használtam vegyszereket, de megismertem a hagyományos növényvédelmet már abban az időben, amikor a környezetvédelem fogalma még nem forgott közszájon, de a mindennapokban mégis „alkalmaztuk”, például amikor megáztatott csalánnal permeteztem, de sok más fogást ismertem. Mindig mindent hasznosítottam, mert úgy vélem, ez régen is az emberi élet része volt, s ezt tanítottam lányomnak, három unokámnak és három dédunokámnak – fogalmaz.

Érezte a szeretetet

Tercsi néni egész életében annyi mindennel foglalkozott, amit nehéz volna felsorolni. – Négyen voltunk testvérek, én voltam szüleim harmadik gyermeke. Szakmámat férfiszabóságban kezdtem, de jobban tetszett a női szabóság, így arra álltam át, de a varrás mellett szabó-varró tanfolyamokat tartottam tizenöt környező településen közel két évtizedig. Igyekeztem átadni a szakma szépségeit-rejtelmeit, mert vannak. Aztán amikor férjhez mentem, odahaza varrtam tovább, mellette rengeteget dolgoztam a badacsonyi szőlőnkben. Apósomnak sokat segítettem, sőt építkezéskor még „culágerkedtem” is, soha nem ijedtem meg semmilyen munkától. Majd megszületett Terka lányunk, akit szerencsére sikerült taníttatnunk, ő közgazdász diplomát szerzett – foglalja össze fiatalkorának eseményeit Tercsi néni. Röviden, mert sokat mesélhetne még. Például arról, hogy Tapolcán belül is többször költöztek, de ő mindenhol jól érezte magát. – Szerettem a várost, ott születtem, szívesen visszajártam, bár különösebb honvágyam nincs, inkább a barátok, a szomszédok hiányoznak. Ugye, közösségi életet éltem mindig. Ebben, no meg a munkában hittem. A társasági életem úgy alakult, hogy hozzám jártak az emberek, ami a szakmámból is adódott. Nyugodt volt akkoriban az élet, szerettek az emberek, ezt éreztem is, később Veszprémben is lettek barátaim. Ők a mostani kerek évfordulóra eljöttek megköszönteni, de egyébként is meglátogatnak. Nézze, sosem pletykálkodtam, a munkáról, a kertről, a virágokról szerettem beszélgetni, mesélni, fiatal koromban pedig sokat olvastam még az éjszakai varrás mellett – mondja Tercsi néni.

Európát látott ember

Megtudom, igazából az éltette őt, ha segíthetett másoknak. Na és az, hogy nem volt üresjárat az életében, mindig talált elfoglaltságot, lehetőleg olyan tevékenységeket, melyekkel másoknak örömet szerezhet. – Azért azt is elmondhatom, ha nem is világ-, de Európát látott ember vagyok, aki nagyon szeretett utazni. Többször megfordultam már az egykori Csehszlovákiában élő barátnőmnél, ő is nálam. Majd egyszer Badacsonyban, a szőlőben egyik unokám azt mondta: – Mama, most meglesz a szüret, utána elviszlek Spanyolországba. Összejött ez is, akkor, harminc évvel ezelőtt ültem először repülőgépen. Lányommal pedig egy Benelux-körút keretében a világ legnagyobb virágoskertjébe, Hollandiába, a keukenhofi virágvásárra is ellátogattunk. De jártunk francia és görög utakon, és természetesen Londonban, az unokáimnál – meséli büszkén, és elmondja, nagyon boldog, hogy a kerek évfordulóra unokái, dédunokái hazalátogattak Angliából.

Mindent szeretek Veszprémben – csak a szél ne fújna...

Tercsi néni ha nem is titkot árul el, de szívesen elmondja, ha valaki sokáig szeretne élni, mit tegyen. – Dolgozzon sokat, mert a tevékeny élet sokat ad lelkileg is, és fontos, hogy amit teszünk, azt szeressük. De szeressük embertársainkat is, akin pedig segíthetünk, tegyük meg. Mindezeken túl éljünk egészséges életet. Kerüljük a vegyszereket, és amit csak lehet – mert lehet – oldjunk meg természetes, a háznál, a ház körül megtermő dolgokból – foglalja össze tömören élettapasztalatait Tercsi néni, s egy érdekes példát említ a házilag megvalósítható dolgokból. – Nagyon szerettem például a pitypang virágjából főzhető, mézsűrűségű szirupot. Ha valaki köhögött a családban, ezt a „mamamézet” – így nevezték a gyerekek – fogyasztották. Majd a jelenkor kerül szóba, s megtudom, megszerették a házat, ahol élnek, a környéket, és egyáltalán Veszprém városát. – Egyedül valahogy a szelet, azt nem kedvelem – teszi hozzá Tercsi néni. S ha már a jelen, elmondja azt is, a mai fiatalok szerinte nem dolgoznak annyit, mint ők tették a régi időkben. – Magam például ma is igyekszem naprakész lenni még a munkában is, felesleges ruhaanyagokból recycling lábtörlőket készítek idehaza a „műhelyben”, azaz az előszobában. Tervem pedig az, hogy amit tudok, mindenképpen folytassam, és szeretnék még rövidebb távra eljutni vidékre rokonokhoz, ismerősökhöz. Tartom az eddigi vonalat, csak ne legyen rosszabb az egészségem. Ha ez így folytatódik, boldog leszek – teszi hozzá.