Búcsúzók vallomásai

Gyakran így születnek a legszebb sírfeliratok, amelyek lehetnek saját szavaink vagy idézetek. Egy-két szó csupán, vagy négy verssor, dalszöveg, akár kissé átírva, személyesre formálva. Ha tudunk azonosulni vele, magunkénak érezzük, enyhíthet a fájdalmon. A temetőket járva a legkülönfélébb példákat találhatunk erre. 

A 18–19. században hazánkban gyakoriak voltak a vallási idézetek, a különféle információkat hordozó feliratok, amelyek a halál körülményeiről szóltak, vagy az elhunyt jó tulajdonságait örökítették meg, szakmáját mutatták be. Manapság ilyet már nem találunk. Inkább az alábbi sírfeliratok a jellemzők. 

„Nevessetek és gondoljatok rám. Hiszen én itt vagyok veletek, csak az út másik oldalán”

„Nem válunk el, csak te előre mentél.”

„Amíg szívünk dobog, emléked élni fog.”

„Találkozunk ott, ahol a szív nem fáj.”

„Hirtelen halálod nagy fájdalmat okozott,

De jóságod és szereteted szívünkben örökké élni fog.”

„Pihenj, te drága szív, mely megszűntél dobogni,

szerető jóságod nem tudjuk feledni.”

„Az élet bármilyen mostoha, elválni megtanít, de feledni soha.”

„Hiányod érezzük, emléked őrizzük.”

„Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,

de a kegyetlen halál mindent összetépett.

Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,

nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.”

„ Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, nem feledjük el.”

„Drága kincsek voltak mindketten nekünk.

Ti, kincsek elvesztetek, s csak a bánat jutott nekünk.

Szeretetünk veletek van a síron túl is.

Emléketek él közöttünk, míg oda jutunk mi is.”

„ Szeretetünk örök.”

„Legszebb emlék a szeretet, amelyet a szívünkben hagytál magad után.”

„Kedveseink! álmodjatok édes, szép siri álmot,

Őrt áll itt szeliden, s nem feled a szeretet.”

Tóth Árpád