Ködben nő a savanyítanivaló a Bakonyban

Hanich Gyula és fia, Hanich Ottó együtt gazdálkodik, krumplit és szántóföldi növényeket is termesztenek, és mivel olaszfaluiak, természetesen káposztát. Nem is kérdezhettük volna tehát illetékesebbektől, miért olyan híres a falujukban termő káposzta. Mint kiderült, azért, mert itt öntözés nélkül megnő. Azaz a különleges mikroklímának köszönhetik káposztás szerencséjüket a helybeliek, s az annyira egyedi, hogy már a szomszédos településekre sem jellemző, azokban már nem annyira érzi jól magát ez a növény. Tehát a páratelt levegő a lényeg, ami a töveknél összegyűlik, kicsapódik belőle a víz, és így akkor is biztosítja a jó termést, ha kevesebb az eső. 

Ködben nő a káposzta Olaszfaluban – szögezte le Hanich Gyula, és az íze is ettől jó, a talajból nyeri ki a tápanyagot magának. Három nagy csoportja van: a vörös-, a kel- és a fejeskáposzta, ezeken belül számos fajtát nevelnek. Nagyrészt azért, hogy savanyítóüzemekbe kerüljenek, az édesebbek, amelyek könnyebben erjednek. S a feldolgozás miatt e célra a nagyobb fejek alkalmasak, akkor kevesebb a kieső rész, a torzsa. Hanichék kertjében négy–hatkilósak teremnek, a minap kilenc kilósat is szedtek, de azért az ritkaság. A zöldségespultokra kerülnek a kisebb fejek, a másfél–két kilogrammosak, ott azok a keresettebbek, mert otthon azokat könnyebb étkezéshez elkészíteni.

Háziasszonyok szintén szívesen készítenek savanyúságot belőle, az előnyös vitamintartalma miatt, a fermentálásnak, a savanyításnak pedig egyenesen divatja van. A káposzta persze jó főzelékbe, csalamádéba is, párolva ugyancsak népszerű; recepttippeket rögtön kaptunk a káposztaföldön. Például megtudtuk, hogy a nagyobb fej mellett gömbölyödő kisebbek, az úgynevezett fiókák jók levesbe. A párolt káposztát pedig elég hagyományosan, hagymával, ecettel elkészíteni, esetleg köménymaggal, akkor abban nem lehet csalódni, de a lilát ilyenkor meg szokták öntözni pezsgővel. 

Arról szintén szó esett a káposztaillatban, hogy az idei év a káposzta ára szempontjából nem kiemelkedő, mert a kereslet-kínálat aránya határozza meg, és több helyen jó most a termés. Hanichék több turnusban palántáztak, így az érés, a betakarítás is szakaszos náluk, most az elsőnél tartanak, ennek kedvezett idén az időjárás. Esőnek mostanában – akárcsak a krumpliszedők – azért örülnének.

,,Ha nincs egyáltalán semmi dolga, akkor foglalkozzon káposztával" – tartja az olaszfalui mondás, ami arra utal, hogy talán a leginkább munkaigényes növény a káposzta, ezért már kevesebben termesztik, mint egykor. A feladatsor a palánták nevelésével, azok öntözésével kezdődik, aztán jön a kiültetés, a háromszori kapálás, és a sorok között ugyan elmegy a gép, de az egyedek között ezt is kézzel végzik, s következik a betakarítás. Egyesével, kézzel szedik a fejeket, ha súlyosabbak, akkor ez nehezebb. Először késsel levágják a tönkről, utána megtisztítják, azaz a külső leveleit levágják, hogy szép fehér legyen a fej – ahogy a káposztaszedők mondják. A leveleket, amelyek ilyenkor lehullanak, később beforgatják majd a talajba, azok biztosítják a földnek a tápanyag-utánpótlást. S a betakarításkor még fel kell rakni a káposztát a traktor mögé kapcsolt utánfutóra. Az olaszfalui csapat, amelynek tagjaival találkozhattunk, mégis mosolyogva végezte ezeket a teendőket.