Családfakutatók családias találkozója bakonyi sváb felmenőikre kíváncsiakkal

Lókúton összefutnak a bakonyi svábok rokoni szálai. Ez volt a benyomása több résztvevőnek a rendezvényen, amelyen a családfakutatás szakemberei azoknak adtak tanácsokat, akik még épp csak elkezdték felrajzolni a saját családfájukat. A velük megosztott tapasztalatokat és a helyszínen kirakott iskolai anyakönyveket kincsnek nevezték a sváb őseiket keresők. Érkeztek Budaörsről, Nagykőrösről, Gyulafirátótról, Bakonypéterdről, Bakonynánáról, Herendről, Márkóról és Eplényből. Az Amerikából ideutazott hölgy édesapja Pénzeskúton, a ma Pénzesgyőrhöz tartozó részen élt. 

Sümeginé  Hegyi Ilona Adelheid lókúti polgármester, aki szintén foglalkozik családtörténetkutatással, úgy véli, a hozzá hasonló szenvedéllyel, felkészültséggel rendelkezők családot alkotnak és szívesen bővítik körüket a felmenőikre, eleik sorsára, életének alakulására kíváncsiakkal. Ezért szervezte meg a családias hangulatú találkozót, amihez német nyelvű, hímzett falvédők kiállítása, mesterségek, többek közt az üvegfújás bemutatás kapcsolódott. 

Márkusné Vörös Hajnalka főlevéltáros, történész, a Veszprém Vármegyei Honismereti Egyesület elnöke a németek betelepítésére vonatkozó két tévhitet igyekezett eloszlatni előadásában. Az egyik, hogy főként királyi – Mária Terézia és II. József idejében – történt intézkedéseknek köszönhető érkezésük. Valójában ezek az uralkodók tényleg tudatosan, hajókkal hoztak a Délvidékre, határőrző szerepre szánt svábokat, azonban sokkal többen jöttek korábban és földesurak szervezésében. A másik, amit sokan rosszul tudnak, hogy főként szegények, züllött életmódot folytatók kerültek hazánkba. Valójában meghatározott vagyonnal kellett bírniuk és iparos szaktudással rendelkeztek, így ezek a családok alapozták meg a Bakony iparát, egykor Lókúton például üveghuta működött nekik köszönhetően.