Apák napjára

Nem véletlenül kétnemű a világ: úgy van az rendben, hogy nők és férfiak egyetértésben dolgozzanak a család jövőjéért, együtt neveljék a gyerekeket, példát és lelki tőkét biztosítva ezzel az utódoknak. Az idilli menetrend gyakran torzul, eredménye egy csonka család, amit embertelenül nehéz fenntartani, akár az érzelmi, akár az anyagi oldalát nézzük. Bár statisztikailag az anyukák gyakrabban kerülnek családfenntartó helyzetbe, szép számmal élnek közöttünk apák, akik magukra maradva is mindent ellátnak; mosnak, vasalnak, hajnalig ülnek a beteg gyerek ágya mellett, nemcsak a házi feladatot, de például a főzés tudományát is együtt tanulják meg a picikkel. Rájuk és a többi, szívvel-lélekkel apaként élő férfiúra gondolok ezen a napon, legyenek friss apukák vagy nagyapák, éljenek közöttünk vagy már az égi hazában; Papuskámra, aki nagyon szeretett bennünket, drága apósomra, akinél melegebb szívű emberrel nem találkoztam, a sok-sok apukára, akinek számára természetes, hogy első a család. Becsüljük meg, vegyük körül szeretettel azokat a férfiakat is, akik ugyan nem vér szerinti szüleik a rájuk bizottaknak, ám sokszorosan lekörözik a csak biológiailag alkalmasakat. Fáradhatatlan tanárokra, intézményvezetőkre, edzőkre is gondolok, mert mindannyiukon múlik a mi közös jövőnk. Köszönjük az okos példát, az erős, ölelő karokat.