2023.05.01. 08:00
A város közös ruhásszekrénye
Mindig szükség volt a ruhák jótékony csereberéjére, továbbadományozására, de talán még sosem annyira, mint most – szögezte le Nagyné Fáró Katalin, a Zirci Járás Szociális Szolgáltató Központ igazgatója a Segítő Kezek Házában meghirdetett tavaszi ruhagyűjtés kapcsán.
Nagyné Fáró Katalin megmutatta, mennyi holmi érkezett már hozzájuk, és még folyamatosan kapnak, így tudnak miből válogatni a rászorulók és mindazok, akiknek a természetvédelem miatt ez fontos
Fotó: Rimányi Zita
Évente háromszor szerveznek ilyen akciókat, már jó pár esztendeje. Tavaly 4800 kiló maradt meg azok után, ez mutatja, milyen sikeresek ezek a csereberék. Ugyanis amit senki nem visz el, abból ellátottak varrnak dísztárgyakat, egyebeket, és amit már erre sem lehet használni, azt elszállítja egy textileket hasznosító vállalkozás. Tehát az ilyen gyűjtések után semmi nem kerül a kukákba, és a jótékonykodás mellett ez is fontos, mert a szeméthegyek bolygónkon egyre csak nőnek, és a divatipar az egyik legszennyezőbb gazdasági ág, rengeteg hulladékot termel, károsítóanyagok kibocsátásával jár. Tehát a legjobb megoldás az, ha egy-egy ruhadarab minél tovább használatban marad, valamiféle funkciót kap az anyaga.
A zirci szociális központ szakemberei persze azt is tudják, hogy a jelenlegi helyzetben az alacsony jövedelmű ellátottjaiknak ruhára már nem telne. A hátrányos helyzetűek állástalálása, -megtartása viszont azon is múlhat, hogyan tudnak megjelenni a munkahelyeken. Arról nem is beszélve, milyen léleképítő számukra, amikor ilyen formában is segítséget kapnak. A központ munkatársai ismerik őket, sokszor eleve válogatnak nekik nagy méretű vagy szabadban végzett munkához való pólókat, nadrágokat, az is jól jön nekik, hogy a ruhagyűjtések kapcsán például a már elszakadt, elkopott ágyneműik, törölközőik, függönyeik, terítőik helyett másikat kapnak.
Az adományozók az épület előtti dobozokba tehetik a már megunt vagy kinőtt viseleteiket, de akár a környezetvédelem jegyében maguk is választhatnak azok helyett olyasmit, amire nekik van szükségük. Olyanok ezek az akciók, mintha a város közös ruhásszekrényéből mindig mindenkinek jutna az, ami épp kell. A cserelehetőséget oldják meg a Segítő Kezek Házának dolgozói, s ez egyébként sok feladatot ad nekik, de szívesen teszik. Nagyné Fáró Katalin biztatja a zircieket, a környékbelieket, csatlakozzanak meghirdetett ruhagyűjtéseikhez. Úgy véli, eddig is fontos volt, hogy segítsék egymást az emberek, de talán most még nagyobb a jelentősége ennek, s közben az újrahasznosítás széles körben elterjedhet. A cserebere után megmaradó farmerekből táskákat szoktak varrni, még a kabátgombok is díszek lehetnek egy textilalkotáson, s a Segítő Kezek Házában készülnek ilyen szépségek. Abból a ruhakupacból, amit pedig elszállíttatnak a végén, bevételük lesz – tavaly ellátottjaik abból tudtak közösen kirándulni.