Horányi Sanyika, élt 9 évet

Néhai Veress D. Csaba történész, történelem szakos tanár, a második világháború dunántúli eseményeinek kutatója a Veszprém megye felszabadításának története című tanulmányában így ír a történésekről és annak előzményeiről: „Veszprémet az első jelentős légitámadás december 14-én délelőtt érte. A támadó bombázógépek kb. 150 darab öt kilogrammos repeszbombát dobtak a városra, illetve géppuskázták a várost. Bombatalálatok érték a belső vasútállomás és az Újtelep térségét. Néhány bomba a belvárost is érte. Géppuskasorozatok érték a Szt. Benedek teret, a Fenyves és Káptalan utcákat. A támadásnak áldozatul esett három kiskorú fiú, akik kíváncsiságból nem mentek óvóhelyre. December 19-én, majd 24-én éjjel 2 óra 45 perckor újabb nagyobb arányú légitámadás érte a várost. A repülőgépek kb. 26 darab 50 kilogrammos bombát dobtak le. Jelentős anyagi károk keletkeztek elsősorban a város központjában: városi kórház, Korona szálló, városháza stb. A támadás során három polgári személy meghalt. A légitámadások január elejéig tartottak. (Az utolsó január 2-án volt.)

Utána csaknem másfél hónapos szünet következett, s csak február közepén újultak meg a légitámadások. Február 15-én, majd 16-án zajlott le az egyik legsúlyosabb, többszörösen megismétlődő támadás. A bombázás során 200 lakóház rongálódott meg és számos ember meghalt. A felsővárosi temetőben február 16-án öt embert (három nőt és két gyermeket) temettek el mint bombatámadás áldozatait.

Február 21-én újabb légitámadás zajlott le, hasonlóképpen súlyos anyagi és emberveszteségekkel. (Február 21-én a felsővárosi temetőben mint a bombatámadások áldozatait: egy férfit, két nőt és két gyermeket temettek el.)"

Arról is ír a történész, hogy a város légoltalmi szervei képtelenek voltak megküzdeni az egyre súlyosabb helyzettel a hiányos felszerelések miatt.

„1945. február 20-án a város tulajdonában két darab autófecskendő volt. (Egy „Rába" 1940 típusú beépített 800 literes Seltenhofer szivattyúval és egy „Klöckner" 1943 típusú 1500 liter/perc szivattyúval.) Hasonlóképpen szegényes volt a város mentőszolgálata is. Február 20-án a város tulajdonában két darab mentőautó volt. (Egy db „Magosix" 2 fekvő és 2 ülő beteg számára, és egy db „Kapitän" egy fekvő és egy ülő beteg számára.) Ezenkívül a légoltalmi szervezetnek csupán egy darab fél tonnás „Fiat" tehergépkocsi állott rendelkezésére." 

A háború végén történt eseményeknek idén immár 78 esztendeje, ám még álljon itt a sírkő utolsó mondata: „Minden reményünk a sírba szállt Veled".