Új életre kelt a márkói Szent Márk-ház

Márkó, Herend, Bánd, Hárskút színsváb falvak voltak, de a történelem, pontosabban a kommunizmus úgy elfújta innen a XVIII. század közepén idetelepített német parasztok leszármazottait, hogy csak hírmondójuk maradt. De az maradt. Ennek bizonyítéka az október 16-án megtartott házavató, ahol népviseletbe öltözött asszonyok, a helyi sváb kórus, az Országos Német Önkormányzat nevében Gallai Gergely és a település országgyűlési képviselője, Ovádi Péter közösen ünnepelték a Szent Márk-ház születését.
Kiss György tanár és kulturális menedzser családjával költözött Márkóra, egy idő után aggódni kezdett, hogy rájuk dől a szomszéd lakatlan épület. Könnyen megállapodott a tulajdonosokkal, megvette. Kijavította a tetőt, újrarakatta a kéményt, majd a ház további tíz évig állt üresen. De előbújt a tanárból a kulturális menedzser, elkezdte figyelni a pályázatokat, mit lehetne ezzel az épülettel kezdeni, Így talált rá a Teleki Alapítvány Népi Építészeti programjára, aztán mellé állt az Országos Német Önkormányzat, a Bethlen Gábor Alapítvány és a település vezetése is. Megszületett a Szent Márk Egyesület, ez vezényelte a felújítást, koordinálta a pénzeket, és szervezi már a ház életét. 
Az egyesület elsősorban az elnök-háztulajdonost, Kiss Györgyöt jelenti, aki az állami források mellé a szívén kívül a saját pénzét is beletette, hogy az 1700-as évek végén épült, majd utoljára 1904-ben Hartmann Ferenc által felújított épület kívülről autentikus sváb parasztház maradjon, belül azonban modern technológiákkal szolgálja majd közönségét. Fél éve a gazdasági épületben megnyílt a képzőművészeti galéria, és tervezik újabb kiállítóhelyek kialakítását is. A fontos munkákat elvégezték: a falkutatást, a régi épület nedvességmentesítését, a teljes külső és belső felújítást, az eredeti alapok feltárását (ezek részleteit be is mutatják).
– Eleinte gyanakodtak a helyiek, de mikor látták, komolyan gondolom, odaadogatták rejtőzködő tárgyaikat: bútorokat, edényeket, textíliákat. Így állt össze a berendezés, és voltak, akik pénzzel, munkával, szervezéssel segítettek – mondja Kiss György. – Az enteriőrt a 1904-es évhez próbáltuk alakítani. Márkón ez a korszak, az első világháború utáni évekkel bezárólag a német nemzetiségi lét utolsó zavartalan évtizedeit jelentette. Bútorzatban, ruházatban és épületben egyaránt ez elevenedik meg. Nem tájház, hanem olyan helytörténeti gyűjtemény, amelyben a német nemzetiségi múltnak nagy szerepe van.
Geiszt Jakab veszprémi háziorvos nagyszülei, szülei azon kevesek közé tartoztak, akiket nem telepítettek ki.
– Nem kitelepítés volt az, hanem kiűzetés. A színtiszta sváb falu lakosságának 95 százalékát 1948-ban egy batyuval vagonírozták be és szállították Németország keleti felébe– mondja. – Teljes vagyonelkobzás. A helyükbe felvidéki magyarokat hoztak, azok egy kicsit jobban el voltak eresztve, több holmit vihettek magukkal. A kitelepített svábok többsége továbbment Nyugat-Németországba, de sokan visszajártak, amikor már lehetett, mert a honvágy nagy erő.
A Geiszt család maradt, édesapjuk csellel leszedette őket a listáról. A vagyonelkobzás következtében azonban jogcím nélkül lakók lettek a saját házukban, földpadlós, zsuppfedeles faluszéli házba akarták őket kitoloncolni, de édesapja visszavásárolta a házukat. Az ötvenes években sok család vissza is kapta, és érkeztek újabb sváb családok is a faluba. Mégis a legutóbbi, 2011-es népszámláláson a márkóiaknak csupán 11,8 százaléka vallotta magát svábnak.

Drexler Éva, Geiszt doktor unokahúga évtizedek óta Veszprémben él, de a lelke márkói sváb maradt. Nagymamája két házra lakott az egykori Hartmann-épülettől, és örömmel látta, hogy a romokból gyönyörű ház épül. A családi hagyatékból számtalan régi edény, textília, kendő, sarokpadok, asztal, faliképek, díszek tányérok vártak a padlásán sorsukra. Vitték magukkal minden költözéskor, mondja, mert az ember nem hajítja ki a családja múltját, most végre a helyükre kerültek. A Szent Márk-ház tisztaszobájának bölcsőjében az ő egykori keresztelőtakarója óvja a babát.
Az avatón Tóth András Sándor márkói plébános megszentelte a házat, Ovádi Péter országgyűlési képviselő örömünnepnek nevezte, hogy beérett több év munkája, és az álomból valóság lett, amikor a helyi közösség melléállt. Gallai Gergely, az Országos Német Önkormányzat nemzetiségi tanácsadója az elődök tiszteletének fontosságáról beszélt, és az egész németség nevében mondott köszönetet a márkóiaknak. Kiss György azt mondta, még az út elején járnak, párbeszédre hívja a falut, hozzák el még rejtőzködő tárgyaikat. És táblára került mindazoknak a neve akik segítettek, adományoztak a Szent Márk-ház javára.