Nemzetközi - és világszintű megmérettetéseken segédkeztek a SÉF diákjai

Erről mesélt Ács Gergely, a SÉF szakoktatója Naplónak. Arról, hogy  sűrű napokon vannak túl az iskola diákjai: ő a 9.-es szakképző osztályt vitte a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség kihelyezett díszebédjére. Az ételek felszolgálásban kellett segíteniük, és tizennégy diák tüsténkedett Veszprémből.

- Három fogást kellett svájci felszolgálással prezentálni, amit ment, hiszen sokat gyakoroltuk az iskolában – mesélte Ács Gergely. - Illetve a menüsorhoz egy borajánlat is össze volt állítva, amit szintén nekünk kellett felszolgálni.

Hangsúlyozta: ez nem verseny volt, hanem egy nagyon komoly éles bevetés a legrangosabb nemzetközi élelmiszeripari, szálloda-és vendéglátóipari kiállításon, a SIRHA-n. 
- Nagy élmény volt a gyerekek számára, akik most alapszakosok – magyarázta a szakember. - Ezért próbáljuk a legjobb és legérdekesebb helyekre elvinni őket, hogy tapasztaljanak és a tanév végén könnyebben tudjanak majd választani.

Georgi Vilmos 9.-es arról beszélt ennek kapcsán, hogy neki ez volt az első hasonló élménye, hiszen élesben, ilyen környezetben nem szolgált fel eddig.

- Nagyon élveztem! Sokkal jobban bele lehet rázódni, ha kipróbálja az ember – mondta lelkesen. - Szakács szeretnék lenni, de örültem, hogy más területen is kipróbálhattam magam.
Szász Levente SÉF-es szaktanártól megtudtuk, hogy tizenkét csapat volt a versenyen, kétszer hat csapatban volt felosztva a nap és 16 fős zsűrinek kellett felszolgálni – tükörben.

- Felvették a fiatalok az adott ételt a pultról, majd egy adott jelre kellett letenni a zsűri elé a tányérokat - derült ki a részletekről. - A diákok nagyon izgultak, a többség először volt hasonló eseményen.
Szerinte a mostani gyerekek sokszor nem tudnak elképzelni egy-egy feladatot, ám élesben, ha tapasztalnak már más helyzet.

- A modernizáció a mi szakmánkban is halad és úgy érzem jó irányba megy – mondta. - Ha a felszolgálásról beszélünk, ma könnyebb a rendelésfelvétel például, de gyorsabb a számlázás része is. Kedves nem lesz senki a technológia által, ám a munkálatokat meggyorsíthatjuk. Ez a szakma az, amit egy robot nem fog tudni elvégezni.
Mikóczy Zoltán a Bocuse d'Or-on segítő SÉF-eseket vezette oktatóként. A világ legrangosabb szakács versenyének európai döntőjének gálavacsoráján segédkezett a veszprémi különítmény.

- Tíz tanulóval segítettünk – árulta el. - Igen, sok hasonló eseményen jártam. A gyerekeknek hatalmas élmény volt, ráadásul gyönyörű helyszínen, elit eszközökkel dolgozhattak, plusz az ételeket sztárszakácsok készítették. Ilyen nyomás alatt abszolút kijönnek az erények is, és mindenki lelkessé válik. Csak kellemes dolgok értek minket, pedig a gyerekek nagyon tartottak attól, hogy mi vár rájuk. Azonban jól vették az akadályokat.

Elhangzott, a versenyekre a Magyar Gasztronómiai Szövetség és a Bocuse d'Or Akadémia kérte fel segítőnek az iskolát. Ez úgy igazán nagy szó, hogy a Dunántúlról még Székesfehérvárról érkeztek diákok.
- Hatalmas élmény, utánozhatatlan hangulattal. Ezt éreztem – lelkendezett a 9.-es Fodor Erik. - A bátyám, Fodor Noel – ugyancsak SÉF-es diák – segítette a magyar csapat munkáját a Bocuse d’Or szakácsverseny európai döntőjében.

Napusz Katinka szakács-segítő volt: a pincérek, és a szakácsok keze alá dolgozott.
- Minden apró munkát elvégeztünk, nekik csak tényleg ki kellett vinni a tányért – fogalmazott és hozzátette: ők a háttérben dolgoztak, a vendégtérbe nem kerültek ki. - Egy ilyen eseményen részt venni nagyon nagy élmény.
Varga Zsófi is a SÉF-es csapat tagja volt. Ő azzal kezdte az élménybeszámolót, hogy nem erre számított.

- A Bocuse d'Or szakácsverseny olyan volt, mint valami telt házas foci meccs – tudtuk meg. - Mindenki kiabált, szurkolt, dudált. A végére nagyon elfáradtunk, de bármikor visszamennék.

Egy másik SÉF-es csapat a közétkeztetési szakácsversenyen járt. Az volt a feladatuk, hogy a csapatok által elkészített fogásokat ki kellett vinniük a zsűri elé, ugyanakkor más mellett a repülő teríték is az ő reszortjuk volt.
- Nagyon tetszett, ahogy összedolgoztak a csapatok – jelentette ki Imre Flórina - Jó volt látni, hogy mekkora az összetartás, az izgalmakról nem is beszélve.

Ennek a csapatnak volt a tagja Guttengéber Adrienn is. 
- Nagyon elfáradtam a végére mind fejben, mind fizikálisan – válaszolta kérdésünkre. - Hosszú nap volt és bizony nagyon koncentrálni kellett, hogy ne rontsunk el semmit. Merre tovább? Szívesen lennék pincér, mert tetszik a szakma, jó volt a versenyen is belemerülni, ami plusz erőt adott. Tudom, hogy nehéz lesz, mert nagyon észnél kell lenni, de vállalom a kihívást.
Szerinte egyébként a jó pincér alázatos, tisztelettudó, jó emberismerő, precíz, nyugodt, és türelmes.

- Mindig a vendégnek van igaza…, akkor is, ha nem – zárta le a kérdést.

Epinger Melisszának is nehéz volt, hiszen számára is az első hasonló iskolai verseny volt ez.
- A csapatmunka volt nehéz. Mindenre figyelni: egymásra, a zsűrire. Az kihívás volt – mondta. - Viszont a gyakorlat rendkívül fontos, hiszen online nem lehet elmagyarázni például azt, hogy miként keverjünk egy jó koktélt. Az viszont nem tudom eldönteni, hogy pincér, vagy cukrász legyek. Mindkettő mellett vannak érvek.