Gabnai Sándor lelkész: Az elvettetés az igazi felemelkedés

Virágvasárnap az evangélikus templomokban egy olyan különleges igeszakasz, a Krisztus-himnusz került elénk a Filippi levélből, amely arról, hogy az az indulat legyen bennünk, ami Krisztus Jézusban is volt. Virágvasárnap kezdődik a nagyhét, a szent városba bevonuló Úr Jézus Krisztus vállalja azt, hogy néhány nap múlva áldozat lesz. Ekkor még hozsannázik a tömeg, de pár nap múlva már feszítsd meg-et kiált. Jézus megmarad szelíd, szolíd embernek, aki szamárcsikó hátán vonul be, nem harci ménen, nem lenézve az emberekre. Ember lett, velünk, köztünk élt, a lehető legtöbbet tette értünk, életünk megváltását, hangsúlyozta a lelkész.

Nagycsütörtökön Jézus elkölti utolsó vacsoráját a tanítványaival, megszerzi az úrvacsora, az eucharisztia szentségét. Ekkor történik a lábmosás, Jézus végtelen alázattal odahajol tanítványai lába elé, megmossa a lábukat, jelezve, hogy ő a mester, mégis nyitott arra, hogy ennyi mindent megtegyen értük. Az evangélikus templomok nagy részében a romantika idején, a 19. században, a régi oltárasztal fölötti utolsó vacsorás képeket lecserélték. Az esetek kilencven százalékában olyan képre, ahol Jézus a Gecsemáné-kertben imádkozik. A tanítványok nem bírnak virrasztani mellette, feladják, belefáradnak, amikor elfogják Jézust, a szélrózsa minden irányában szétfutnak. Emberi gyengeségüket mutatja. Nagycsütörtök a mi emberi árulásunkról is szól.

- Nagypéntekről úgy tartják, az evangélikus egyház legnagyobb ünnepe. Az biztos, hogy az evangélikus gondolkodás legfontosabb dogmatikai jellege, teológiája, a megváltástan ehhez a naphoz kötődik. A golgotai kereszten Jézus magára vette a bűneinket. Nyomorúságában felemeltetett, egészen emberként halt meg értünk az egészen Isten. Ezért a megváltásért született meg, ezért volt minden tanítása, minden gondolata, minden erre összpontosult. A komorság, feketeség, a látszólag elbukás, a csőd, a kudarcok napja, valójában nekünk a csoda, az elvettetés igazi felemelkedés. Az összeomlás, mélység számunkra a magasság.

Nagypéntek elválaszthatatlan a húsvét hajnaltól, a feltámadástól, mert ha a Krisztus nem támadt volna fel, ahogy Pál apostol mondja, akkor semmit sem érne a mi hitünk. A világnak a húsvét a csúcs, a népszokásokkal, locsolkodással, nyuszival, a tavaszvárással; a húsvét alapjelentése sajnos kikopott, az, hogy a feltámadás az élet csodája. Pontosan azért, mert az ember nem szívesen szembesül a halállal, az azt megelőző nagypénteki sötétség, komorság is kikopott. Az evangélikusoknak a kegyelemre, isteni szeretetre összpontosuló, mindent ajándékba kapó mentalitása, teológiája diktálja, hogy a nagypéntek legyen a legfőbb fókusz.

Nagyszombat a csend napja, ez a protestánsoknak kicsit elsikkad. A szívfájdalomról szól, arról, az ember hogyan veszíti el azt, aki a legközelebb áll hozzá. 

Húsvét hajnalban sok helyen tartanak istentisztelet, így Balatonfüreden is. A sötétben kezdett alkalomnak különleges hangulata van, ragyog a fény, felkel a nap, felkel az élet, ahogyan egykor a sír elől, úgy gördül el a kő a szívünkről, lelkünkről. Nemcsak megváltattunk, de örök életünk is lett. Húsvét sajátos csúcspont nagypéntek után.

- Most olvastam egy kínai legendát, amit valószínűleg a húsvéti prédikációmba is beépítek. A legenda szerint a császári palotában egy udvari festő egy alkalommal gyönyörű tájképet festett, mindenki ámulattal csodálta. Azt mondta a császár, a kép olyan élethű, szinte látom magam előtt, mintha belépnél. Áttöröd a határvonalakat a valóság és a kép között. A legenda szerint a festő belelépett a saját festményébe és a megfestett hegyek közötti kanyargós ösvényen elgyalogolt. Kicsit ezt érzem én a húsvétban, így akarunk mi is részesévé válni az ünnepnek. A csak a halál biztosságát látó világunkban nagy vágyunk, álmunk, hogy részesei legyünk a húsvéti csodának. Hogy egyszer majd mi is feltámadhassunk. Szeretnénk belépni abba a szuggesztív tablóba, és ott folytatni az életünket, utunkat, mert azt érezzük, hogy az élet itt nem érhet véget. Az élet nem felkiáltójellel, ponttal, kérdőjelekkel végződik, hanem kettősponttal, ami folytatásért kiált. Jézus által megkaptuk a nagy lehetőséget. Részesedni akarunk abban, hogy élethű legyen számunkra a 2000 éves jeruzsálemi történet. Mi is szeretnénk oda rohanni az üres sírhoz, beszélgetni magdalai Máriával, rá akarunk lépni arra az útra, amin az emmausi tanítványok mentek. 

Gabnai Sándor hangsúlyozta a kívül maradás és a belül lét kettősségét. Úgy fogalmazott, a húsvéti ünnepkör, a nagyhét azt jelzi, hogy a Jóisten beenged, bevonz, behív bennünket, hogy ne kívülállók legyünk, ne kívülállóként nézzük a saját és a mások életét. Talán ez a mostani ünnep aktualitása, hogy ne kívülállóként nézzük a körülöttünk lévő háborúskodásokat. Tudunk-e részévé válni az egykori húsvétnak évről évre, beengedjük-e életünkbe a húsvéti csodát? Megállunk-e a halál mezsgyéjén vagy túl látunk ezen, vannak-e álmaink, vágyaink, beteljesüléseink? A Jóisten nem engedi, hogy kívülállók maradjunk, azt akarja, hogy bennfentesek legyünk. Az evangélikus lelkész szerint minden ember vágyik arra, hogy ne kívül legyen. Hívő emberekként azt az ajándékot kaptuk, hogy kicsit beljebb vonzódtunk. A nem hívő emberekben – de gyakran bennünk hívő emberekben is - van bizalmatlanság a másik hitének láttán. Húsvétkor merjük vállalni, hogy ne legyünk bizalmatlanok a másik hite, gondolkodásmódja iránt. 

Vajon hogyan ünnepel a lelkész és családja húsvétkor? Gabnai Sándor elmondta, Balatonfüreden, Dörgicsén, Balatonakaliban, Pécselyen tart istentiszteleteket. Ilyenkor kicsit mindenki közelít az egyházhoz, a megszokottnál többen vannak a templomban. A lelkészcsaládban utoljára marad a közös ünneplés. A locsolkodás a családja életében is jelen van, amikor az istentiszteletek véget érnek, kisfiával együtt megy locsolkodni. Jó érzés látni kislánya és kisfia örömét, akiknek a húsvét elsőként még a nyuszit, az ajándékozást jelenti, de bízik benne, hogy talán átélik majd, a pici ajándékok mögött a legnagyobb csodát, a legnagyobb ajándékot Jézus Krisztusban kaptuk. Krisztus a mi legnagyobb ajándékunk.

Képaláírás: A golgotai kereszten Jézus magára vette a bűneinket, mondta Gabnai Sándor balatonfüredi evangélikus lelkész Fotó: Penovác Károly