A megyei civilek célja az önkéntes véradók körének bővítése

- Bár nem döntöttünk létszámrekordot ezúttal a véradók számával, célunkat elértük. Egyrészt minden ember, minden önkéntes számít, ugyanis a vér a gyógyászatban, az orvoslásban sok esetben mással nem helyettesíthető. Másrészt fel akartuk hívni a figyelmet mindennek fontosságára. Évente kétszer szervezünk véradást, és ezeken az alkalmakon olyanok is részt vesznek, akik egyébként nem rendszeres véradók. Viszont irodánk útba esik nekik, így alkalmuk adódik rá és időt szánnak arra, hogy ők is segítsenek. Ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy a véradók száma nőjön, körük egyre bővüljön, egyre többen gondoljanak arra, hogy ennyit nem nagy dolog megtenni embertársainkért, ha egészségi állapotunk engedi – mondta el Meleg Tamás, a véradás egyik szervezője, a Veszprém Megyei Civil Közösségi Szolgáltató Központ projektvezetője.

Meleg Tamás maga is adott vért a civil véradás keretében. Számára ez természetes, megszokott dolog. Már tizennyolc éves korában eldöntötte, hogy csatlakozik a vérellátót rendszeresen látogatókhoz, támogatja tevékenységüket. „Jó érzés segíteni, jó érzés megkapni az SMS-üzenetet arról telefonon, hogy már épp fel is használták az általam adott vért” – szögezte le, és hozzátette: „Lelkileg is jó érzés, és azt is jó tudni, hogy a véradás jót tesz a szervezetnek, az ilyenkor mondhatni vérfrissítést végez”. A projektvezető azt is megjegyezte, hogy az önkéntesek vizsgálatakor, amikor ellenőrzik, adhatnak-e vért, kiderülhet esetleg nem ismert betegségük. Tehát kisebb szűrővizsgálaton is átesnek, ami kiterjed a HIV, a hepatitisz-B, a hepatitisz-C, a szifilisz kimutatására is.

Egy nap alatt ezernyolcszáz véradó szükséges ahhoz, hogy Magyarországon elegendő biztonságos vérkészlet álljon rendelkezésre a műtétekhez, a balesetekhez. Egyetlen véradással három betegen segíthet az önkéntes: a levett vérből plazmakészítmények, vörösvérsejt- és vérlemezke-koncentrátum készül. Közös felelősségünk, hogy folyamatosan biztosítva legyenek a szükséges vérkészítmények beteg embertársainknak. Sosem tudhatjuk, holnap nem nekünk lenne rá szükségünk.