Az alapkutatásra és a szemléletformálásra helyezi a hangsúlyt a limnológiai intézet

Erős Tibor tizenöt éve dolgozik a tihanyi intézetben, okleveles biológus, tudományos tanácsadó, a Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoport vezetője.

Az igazgatóváltással az intézményi szerkezet is változott: az elmúlt kilenc évben az Ökológiai Kutatóközpont részeként működő kutatóintézet ismét önálló lett, de továbbra is az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) tagja maradt.

Új vezető, új intézeti helyzet. Mennyiben változik meg az itt folyó munka?

– Az intézet legfontosabb feladata a Balaton és vízgyűjtője élővilágának vizsgálata. A függetlenségnek éppen az a lényege, hogy a kutatási prioritásokat önállóan határozhatjuk meg. Ez nem azt jelenti, hogy elszigetelten kutatgatunk majd, pont fordítva, együttműködésekben gondolkodunk, aminek keretében törekszünk a Balatont és vízgyűjtőjét érő emberi hatások minél alaposabb feltárására. Az elvárás felénk az, hogy minél inkább a Balatonnal kapcsolatos társadalmi kérdésekre koncentráljunk, és ez némiképp a kutatási szempontok változását kell jelentse.

Az elmúlt másfél évben éppen azt mondták, hogy minél több nemzetközi kutatásra van szükség. Ez most megfordul?

– Az egyensúly megtalálása a cél. Fontosnak tartom, hogy megtartsuk az intézet nemzetközi hírnevét, amihez publikálnunk kell rangos szaklapokban is, de az alkalmazott kutatásokra jobban kell figyelnünk. Ez a két vonal nem tudja teljesen fedni egymást, és jellemzően a kutatóink érdeklődése is megoszlik. Van, akit a nagyobb léptékű nemzetközi érdeklődésre számot tartó dolgok érdekelnek, van, aki a számunkra legfontosabb vízre, a Balatonra koncentrál. Intézeti szempontból egyik sem jobb vagy fontosabb a másiknál, egyszerűen más léptékben és némiképp más témákon dolgoznak.

Milyen kutatásokra kell gondolni?

– Az alkalmazott kutatások többnyire nagyon konkrétak, célirányosak, általában az emberi hatások közvetlen feltárására irányulnak. Ilyen például az, hogyan változott az elmúlt években a Balaton tápanyagforgalma. Sokakat érdeklő, fontos kérdés, hogy a horgászattal bevitt etetőanyag mennyivel járul hozzá a tó tápanyagterheléséhez, de ez a kutatás kevésbé érdekes nemzetközileg, a legrangosabb szaklapok számára, hiszen lokális témáról van szó. Az is csak számunkra nagyon fontos, hogy milyen a Balaton ökológiai állapota a halállomány összetétele alapján, mert

nemzetközi szempontból ez is csak egy helyi kérdés.

Ugyanakkor egy érdekes alapkutatás az algák kloroplasztiszának működési hatékonyságát vizsgálja. Ez az emberiség természetről alkotott alapvető ismeretei szempontjából fontos téma, hiszen az élővilág mélyebb megismerését segíti, és nemzetközi érdeklődésre is számot tart, de a Balaton szempontjából látszólag nagyobb jelentőséggel nem bír. Hangsúlyozom, ez csak látszólagos, hiszen lehet, hogy éppen alapkutatásnak tűnő ökofiziológiai kérdések megválaszolása adhat majd választ az egyes algafajok mennyisége és a klímaváltozás közötti összefüggésekre.

Miként lehet majd finanszírozni a munkát, ha a kutatások pályázati forrásból működhetnek?

– Az ELKH rendezte a béreket. Támogatást kapunk a kutatói bérre, így a kutatói fizetés biztosított. Ha létszámot szeretnénk bővíteni, fia- talokat felvenni, vagy más költséget fedezni, arra pályáznunk kell. A kutatások nagy része is pályázati alapon finanszírozott. A nemzetközi lehetőségek mellett vannak hazaiak is, például a Pannon Egyetemmel közösen veszünk részt a klímaváltozás hatásait kutató Nemzeti laboratórium programban, és konzorciumi partnerként most pályáztunk egy másik Nemzeti laboratórium pályázat elnyerésére is, ami kifejezetten vízbiztonsági célú. Ebben a pályázatban a Budapesti Műszaki Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel is együttműködünk.

Nem lesz nehéz társadalmi kérdésekre válaszolni úgy, hogy a „Balatonhoz mindenki ért”, de mindenkinek más a véleménye arról, mit és hogyan kellene csinálni?

– Igen, ez valóban így van, mindenkinek mások a szempontjai és az elképzelései, miként is kellene használni a tavat. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet a fellépésével, a kiállásával, azzal, hogy mit mond, tudja a társadalom szemléletét formálni, és ez hosszú távon működhet. Célunk, hogy a mi munkánk által egyre többen fogadják el az ökológiai szellemiséget, kerüljenek közelebb a természetvédelemhez, és akkor talán a Balatonnal is egyre kevesebb olyan dolog történik majd, ami árt a tónak. Mi nem vagyunk hatóság, de a problémákra fel tudjuk hívni a figyelmet, és a társadalmi szemléletet tudjuk formálni. Vesszőparipám az oktatás fontossága, így próbálunk megjelenni az oktatási intézményekben, nyílt napokat tartunk. Igyekszünk minél több szakmai fórumon, kerek- asztal-beszélgetésen megjelenni, és minél több helyen elmondani a véleményünket.

Hogyan teltek az elmúlt hónapok?

– Nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy az intézet felálljon, hiszen a szerkezeti és személyi változások is rengeteg munkát adnak. Elkezdtük a közös gondolkodást, vannak terveink, hogy mit szeretnénk csinálni. Szeretnénk létrehozni például egy molekuláris laboratóriumot. Ezt sokan tudnánk használni, alkalmas lenne mikrobiológiai jellegű vizsgálatok elvégzésére, de a környezetminősítésben egyre nagyobb szerephez jutó környezeti DNS-vizsgálatok előkészítésére is megfelelő lenne.

Mi az a környezeti DNS-vizsgálat?

– Az ilyen vizsgálatokkal például egyszerűen a szűrt vízből az élőlényekből származó genetikai fragmentumok alapján meg lehet mondani, hogy mely élőlények milyen arányban találhatók a tóban. Ez a módszer forradalmasíthatná a monitorozást. Például segítségével hatékonyabban határozható meg a halállomány összetétele, amit jelenleg különböző mintavételi módszerek együttes értékelésével próbálunk becsülni. Emellett különös jelentősége lehet ennek a módszernek az invázióssá váló idegenhonos fajok terjedésének korai előrejelzésében, mert ezek megjelenését, amikor csak nagyon kis számban találhatók meg a víztestben,

a hagyományos mintavételi módszerekkel nagyon nehéz igazolni.

Például az Észak-Amerikába behurcolt busafajok jelenlétét éppen ezzel a módszerrel sikerült először igazolni a Nagy-tavak és specifikusan a Michigan- tó közvetlen környezetéből. A vízmintában megtalálták a busafajok DNS-ét, megkongatták a vészharangot, és elektromos kerítések tucatjával védték le a tavakat, nehogy a busák be- juthassanak a környező folyókból. Nálunk a Balaton vízgyűjtőjén és különösképpen a Kis-Balaton és környéki déli befolyókon az amurgéb terjed. Amíg azonban kis számban fordul elő, nem tudjuk a vízinövényzettel sűrűn benőtt csatornákból, vízterekből hatékonyan kimutatni. Az amurgéb egy inváziós, falánk ragadozó faj, és attól tartunk, hogy az őshonos, fokozottan védett lápi pócot kiszorítja a vízgyűjtőről. A környezeti DNS- meghatározással finomíthatnánk a fajok elterjedésének feltérképezését, amiből aztán számos más következtetést is le lehetne vonni, és célirányosan lehetne megvédeni a pócpopulációkat. Bízunk benne, hogy néhány év múlva már a környezeti DNS alapján tudjuk monitorozni a tó élővilágát.

Mennyiben változott meg a munkája?

– Teljesen. Az igazgatói fel- adatok ellátása a saját kutatásaimat most háttérbe szorítja, inkább működtetési kérdésekkel és a kutatócsoportok koor- dinálásával foglalkozom. Összintézeti céljaim vannak, a csoportokat szeretném minél jobban összehozni, hogy ütőképesen tudjuk megválaszolni a felmerülő kérdéseket. Válaszolnunk kell például az elmúlt évek algavirágzásainak okára, így az eutrofizációs folyamatok kutatása ismét hangsúlyosabb lesz. Van olyan csoportunk, amelyik a mikroszennyezők és hormonok vizsgálatával foglalkozik, az én csoportomban a horgászatökológiai kutatások erősödhetnek. A halállomány szerkezetének változását figyeljük, az inváziós fekete törpeharcsa elterjedésének vizsgálata például az én szakterületem is lenne, de ebből most kimaradok, a fiatalok veszik át a helyemet.