A titkos szovjet holdprogramról hallhattak előadást Pápán

A Bakonyi Csillagászati Egyesület elnöke, Ivanics Ferenc a Vörös Hold – A titkos szovjet holdprogram, ami „soha” nem létezett címmel tartott előadást nemrég a Jókai Mór Városi Könyvtárban, az Országos Könyvtári Napok keretében.

– Annak idején sok mindent véka alá rejtettek, és tudni kell az akkori űrprogramjukról, hogy ritkán kerültek csak ki megbízható információk. Egészen az 1990-es évekig kellett várnia a világnak, hogy egyáltalán bevallják, volt saját emberes holdprogramjuk. A Szovjetunió felbomlásáig úgy nyilatkoztak, hogy soha nem akartak eljutni a Holdra. – mondta el felvezetésként Ivanics Ferenc, akinek előadásából épp az ellenkezője derült ki. Mint mondta, a technológia adott volt egy emberes holdrepülés véghezviteléhez, azonban közbeszólt az emberi tényező, és a különböző vezetők egymást maró intrikái végül aláaknázták a tervet. A meghiúsulás széles spektrumra tekint vissza.

A szovjet szakemberek az 1930-as évektől, a rakétatudomány fejlődésével álmodoztak a holdutazásról, majd az '50-es években elkezdték papírra vetni egy esetleges holdmisszió elképzeléseit. 1961 volt a fordulópont, amikor Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok (USA) akkori elnöke bejelentette, hogy embert juttatnak a Holdra és egészségesen vissza is hozzák.

– Ezzel feldobták a labdát a szovjeteknek is, viszont ők olyannyira el voltak telve a sikereiktől, hogy három-négy évig nem is foglalkoztak fejlesztéssel. Ez elég volt az amerikaiaknak a lemaradás behozására és a holdverseny megnyerésére – tette hozzá az előadó.

Fontos tényező volt a szponzoráció, a program anyagi támogatottsága. Míg az USA a saját GDP-jének (bruttó hazai termék) közel öt százalékát fordította a holdutazásra, addig a szovjetek ennek a töredékét. A szovjet politikai döntéshozók nem is igazán lelkesedtek ezért a programért, illetve az űrkutatásuk félig katonai kezekben volt, és a katonaság a Holdra szállás helyett inkább nukleáris fegyverekkel ellátott csapásmérő műholdakat, űrállomásokat, kémberendezéseket juttatott volna Föld körüli pályára.

– A szovjetek holdrakétája 1969 és 1972 között négyszer is elstartolt, de mindannyiszor felrobbant a teszt során, emberáldozatok nélkül. A közel háromezer tonna üzemanyag hatalmas „tűzijátékokat” eredményezett a sztyeppén. A program egyébként sikeres lehetett volna, ha időben nekiállnak, elég anyagi forrást biztosítanak rá, valamint legalább annyira komolyan veszik, mint az amerikaiak. Az ő holdprogramjuk tudniillik közösségi volt, minden amerikai szívügyének tekintette, viszont a szovjet programról csak egy szűk vezetői réteg tudott, a nép pedig leginkább csak a Hold űrszondás felderítéséről kapott információkat, mert ebben nagyon sikeresek voltak – jegyezte meg zárásul Ivanics Ferenc.