Színészkedik, énekel, és mindenben segít a tótvázsonyi ezermester

A Varga házaspár kilenc éve jár a nyugdíjasklubba, amelynek 35 tagja van. Mindketten szívesen töltik ott szabadidejüket, negyedévente köszöntik a névnaposokat, s külön a 80 éveseket. Különböző előadásokat hallgatnak, kirándulnak, nőnapoznak, karácsonyoznak. Közülük tizenheten hetente együtt is énekelnek népdalokat. Szívesen tesznek eleget meghívásoknak. Persze a járvány óta ők sem próbáltak, sőt már lemondták az idei Savanyú Jóska-napokon való fellépésüket is. A folytatásról ősszel dönt a vezetőség.

István párjával együtt a színjátszó körben is benne van, ahol kiélheti mókás kedvét. Általában tízperces humoros történetekkel szórakoztatják a nézőket. A Jókai Mór Melyiket a kilenc közül? című elbeszéléséből készült darabban István az özvegy susztert alakította. Fergeteges sikert aratott a vajúdó kocsmáros szerepében is a Nem jól van ez így, asszonyok című előadásban. A Hófehérke és a hét törpében ő volt a királyfi, neje Hófehérke – klubtársaik pedig a törpék. A nézők majd lefordultak nevetés közben a székről, mikor István fejéről leesett a paróka a koronával együtt. Ki látott már kopasz királyfit…?

Hitvese is sok elismerést söpört már be: a nyugdíjasok vers- és prózamondó versenyét ötször nyerte meg a megyében, s kétszer hívták meg a budapesti gálára.

Férjével nyolc éve tagja a helyi katolikus kórusnak is, ahol németül és magyarul énekelnek. Felléptek már a veszprémi apátságban is.

– Legénykoromban is szerettem a társaságot, ugyanis néptáncoltam, énekeltem. Saját cigányzenekarunk húzta a talp­alávalót. Ezért sem okoz nekem gondot a nyilvános szereplés, így a színjátszás sem. A gátlásaimat már ifjúkoromban levetkőztem… Annak idején, ha az unokáim úgy kívánták, fejre álltam a kedvükért. A legfiatalabb 13, a legidősebb 23 éves.

A klubtagok sokszor kérik Istvánt, aki évtizedeken át lakatosként dolgozott, hogy a házuknál végezzen kisebb-nagyobb javításokat. Tótvázsonyban már szállóige: „Szóljatok a Varga Pistának, ő majd segít!”

Így volt ez akkor is, amikor az iskola udvarán korlátot készített a falugondnok kérésére. Évekkel ezelőtt a köztéri padokat rögzítette, nehogy „elvándoroljanak” az éjszaka leple alatt… Hasonló munkát végzett a nemrég kitett, virágkosarakat tartó kerékpárokkal is, amelyek a faluba vezető út elején találhatók.

– Büszke vagyok arra, ha másoknak vagy a közösségnek segíthetek. Részt vettem a 200 éves kápolnánk felújításában is két éve. Míg én a vasasmunkát végeztem, Weinhardt Feri barátom kőműveskedett, Kajtár Emma és a Rózsafüzér társulat asszonyai pedig feldíszítették az oltárt. Néha segítségül hívom bútorasztalos Viktor fiamat, vagy a villanyszerelőként dolgozó Istvánt.

Az is kiderült, Istvánt nem szívesen engedi el felesége vásárolni, mert általában későn ér haza, jó néhány ismerősével leáll hosszasan beszélgetni. Erről így vallott: – Szeretek az emberek között lenni, érezni a szeretetüket. Alighanem ez kölcsönös érzés.