Két évtizede vezeti Lesenceistvándot Tóth Csaba

A község első embere 56 évvel ezelőtt hatgyermekes, hátrányos helyzetű családba született. Lesencetomajon teltek a gyermekévei, érdekes módon már akkor felnézett a hivatali dolgozókra. Az általános iskola befejezése után mezőgazdasági munkát, gépészetet tanulni küldték a szülei.

– Vallásos nevelést kaptam, talán ennek is köszönhető, hogy már fiatalon éreztem, a jósággal teli oldalamat szeretném megmutatni. Nem renitenskedéssel akartam felhívni magamra a figyelmet, inkább szorgalommal, hogy hasznos tagja lehessek a társadalomnak. Kitűnő eredménnyel végeztem a szakiskolát, és kilenc évig dolgoztam a helyi téeszben. Aztán a rendszerváltás első vállalkozója lettem a faluban, vettem egy teherautót, és fuvarozni kezdtem. Közben leérettségiztem, technikusi végzettséget szereztem, és biztosítási ügynökként is elkezdtem dolgozni, majd amint megerősödtem az új tevékenységben, váltottam. Közben megházasodtam, itteni hölgyet vettem feleségül, és letelepedtünk Lesenceistvándon. Tizenhárom évi várakozás után kislányunk született, akinek mindig azt tanítottam, amit magam is kaptam útravalóként: úgy élj, hogy a társadalom hasznos tagja lehess. Hiszen a mi családunk igazán tudja, hogy milyen nagy aján­dék az élet – vallja a polgármester, aki fuvarosként, biztosítási ügynökként, majd települési és kistérségi vezetőként egyaránt sikereket tudhat maga mögött.

– A kislányom megszületését követő évben, 2000. május 14-én kaptam meg a kinevezési okmányt, az időközi választáson egyedül indultam. Nem volt önkormányzati elő­életem, de évek óta készültem erre a feladatra. Még amikor fuvaroztam, 1992-ben, akkor mondtam egy ismerősnek, hogy tíz év múlva indulok a polgármesteri székért, mert addigra kész leszek a feladatra. Az első dolgom a hivatal rendbetétele volt, azt tűztem ki célul, hogy a káoszból kozmoszt faragjak. Sikerült az évek alatt felépíteni egy olyan rendszert, amelyből a település profitálni tud. Az ezredfordulóig Csipkerózsika-álmát aludta a falu, nem volt fejlesztés – emlékezik Tóth Csaba.

A 2002-es választásra már tudta, hogy mit és hogyan kellene megvalósítania. Volt vetélytársa, de nagyarányú győzelmet aratott vele szemben. Első feladata volt a település közösségi épületeinek rendbe hozása.

– Az egyéni érdekek nem foglalkoztattak, csak a közösségiek. Készüljenek utak, járdák. Szépüljenek a középületek, amelyekbe a gyerekek vagy a felnőttek szórakozni, tanulni, gyógyulni érkeznek. Mindent fel szerettem volna újítani. Sikerült, de ehhez kellett húsz év. Most elmondhatom, hogy minden önkormányzati középületet felújítottunk. De nem elég az épületek megszépítése. Kell, hogy jó minőségű legyen az oktatás, nevelés, közigazgatás, kultúra, mert különben mit kezdünk a sok szép épülettel.

Mindig megvolt bennem a tanulás iránti vágy, 2006-ban fejeztem be pedagógiai, műszaki menedzseri, majd 2008-ban gazdaságszervezői iskolái­mat, hat év alatt két diplomát szereztem. Most, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége elnökségi tagjaként még mindig sokat tanulok amellett, hogy segítem a munkát – mondja Tóth Csaba, aki a demokrácia híve, hangsúlyozva annak fontosságát.

Lényegesnek tartja, hogy az önkormányzati képviselőkkel mindig mindent megbeszéljen, ne hozzon döntést nélkülük.

– A település gyenge adóerő-képességgel bír, Lesenceistvánd a járás egyik legszegényebb községe ilyen szempontból. Az ezerlakosú faluban öttagú a képviselő-testület. Jobb lenne, ha többen lennénk, hogy a demokrácia határozottabban érvényesül­hessen. Mivel a település adó­bevételei a működéshez kellettek, fejleszteni csak pályázati pénzből tudtunk. Idén is 20 millió forint alatti a tervezett adóbevételünk, ami az országos átlag alatt van. Ezért még a polgármesteri munkám hajnalán azt kértem az intézményvezetőktől, hogy visszafogottan gazdálkodjanak a falu fejlődése érdekében. Addig tiszteletdíjas polgármester voltam, de rájöttem, hogy ezt a munkát nem lehet így folytatni, mert minden energiámra szükség van, ha fejlődni akar a község. Kértem, hogy engedjenek főállásban dolgozni, cserébe minden évben leteszek legalább annyi támogatást az asztalra, amennyi a bruttó bé­rem – mondja a polgármester, aki ebben a szellemiségben dolgozik húsz éve.

Ez idő alatt 400 milliónyi pályázati forrást szerzett, és közben a választásokon nem indult vetélytársa. Az energiáit feláldozta a településért, de köszönetet nem vár, jó tükör mindig a választási eredmény. Elégedett, de nem önelégült. Az elmúlt két évtizedben 32 házhelyet alakítottak ki a községben, amely egyre népszerűbb nemcsak a helyi, letelepedni vágyók, hanem a vidékiek számára is. Így most újabb 26 telek kialakítására nyílik lehetőség.

– Lehet boldog valaki istvándiként Londonban, de idő­vel honvágya lesz. Tudom, mert kapcsolatot tartok sokakkal, hiszen nekem minden helyi lakos fontos – állítja Tóth Csaba, aki a járásbeliek gondjait szintén a szívén viseli. 2012 óta a Tapolca Környéki Önkormányzati Társulás elnöke. Azon dolgozik, hogy az ellátásban részesülők mellett azok is jól érezzék magukat a bőrükben, akik biztosítják a támogatást. Törekszik az egyensúly megteremtésére minden szempontból.

– Ha adott az egyensúly a lélekben is, akkor a gazdaság biztosan jól működik. Tiszteletben tartom azokat a területeket, ahol ma is élnek magyarok. Több testvértelepülésünk van: Magyarországról Zalaistvánddal, a Felvidékről Vaj­kával, Erdélyből Kéz­di­szent­kereszttel ápolunk szoros barátságot. A legnagyobb félelmem az, hogy megfeledkezünk arról, hogy a nemzet, a család a legértékesebb fogalmai egy népnek. Ezek tudnak kohéziót alkotni, ezért nem a nihilizmust, hanem a közösségért való tenni akarást kell hangsúlyozni. Ha nemzetileg megerősödünk, nem kell attól tartanunk, hogy valaki elnyom bennünket. Ha pedig a szeretet hatalma működik közöttünk, akkor mindenki hasznos tagja lesz a társadalomnak – mondta Tóth Csaba.