Emléktáblát állítottak az első alispánnak Papkeszin

Rosos István Szentkirályszabadján született 1811-ben, előbb Veszprém vármegye tiszteletbeli aljegyzőjeként, később táblabíróként tevékenykedett, majd két alkalommal – 1847-től 1849-ig és 1860-tól 1861-ig – volt a vármegye alispánja. Az 1848-as forradalomban honvédként vett részt a Dráva-vonal védelmében, később aktív és elismert tagja volt a megye és Veszprém város közéletének. Rosos István Papkeszin, sáripusztai kastélyában hunyt el 1888-ban.

– Egy ilyen emléktáblának akkor van értelme, ha az emberekben, akik ránéznek, valamit elindít, egy gondolatfolyamatot, és ezeknek a gondolatoknak nyoma marad. Ha pedig sok ember fejében ugyanaz a gondolatfolyamat indul el, akkor ezeknek együttes ereje sziklákat, földrészeket mozdíthat meg – hangsúlyozta beszédében Ráczkevi Lajos polgármester. – Ha mindennap, mikor elmegyünk a tábla előtt, eszünkbe jutnak azok a kérdések, hogy mit tettünk aznap egymásért, kultúránkért, magyarságunkért, a világért, akkor ez az emléktábla nemcsak azért áll itt, hogy díszítsen egy falat, hanem akkor az üzenet működik, lelkeket szólít meg – fogalmazott a polgármester.

– Rosos István megvalósította a korabeli Magyarországon megfogalmazott ideát, kora hasznos polgára volt, betöltötte helyét, melyre sorsa állította, munkájával egy jobb jövő előkészítésén fáradozott. Az emléktábla fényét elhomályosíthatja az idő, de Rosos szellemi hagyatékának gazdagsága arra kötelez, hogy szellemének értékeit megőrizzük és továbbadjuk mint drága örökséget – mondta Polgárdy Imre, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke emléktábla-avató beszédében, hozzátéve, a múlt tisztelete, létrehozott értékeink óvása, fejlesztése nagyon fontos nemcsak a helyi közösség, hanem az egész nemzet számára.