Veszprémi vizeink nyomában – Honnan erednek folyóink, tavaink elnevezései?

Veszprém megye – mint ahogy sok másban is – vízben gazdag terület. De vajon mi az elnevezések etimológiája? Honnan erednek ezek a nevek? Milyen régen Balaton már a Balaton és Séd a Séd?

Juhász Dezső Veszprém megye helységneveinek rendszere című munkájából hoztuk egy izgalmas részt:

A víznevekre jellemző, hogy nagyon időtállóak, képesek átvészelni akár többszörös népességváltást is. A Balaton – akárcsak amegye vízneveinek többsége- szláv eredetű. Jelzőként utalt eredetileg Zalavár környékére és a Kis-Balatonra vagy az egész tóra. Tövében egy 'mocsár' jelentésű szláv szó van. A magyar lakosság valószínűleg már a szlávban ráértéssel egyszerűsödött nevet vette át, és saját hangrendszeréhez, kiejtéséhez igazította.

Ugyancsak 'mocsár' jelentésű szó (*murs-) található a Marcal folyónévben. Ez még régebbi, mint a Balaton: illír eredetű. A Marcal torkolatánál fekvő egykori római várost a víznév alapján Mursellá-nak nevezték. A magyarokhoz a folyónév szláv közvetítéssel jutott el; az sz> c hangváltozás már a magyar nyelvben történt.

Szlávok adták a Cuha, Bittva, Gerence, Torna vízneveket.

A Cuha a szlávban Szuhá-nak hangzott, jelentése 'száraz; nyaranta kiszáradó <víz> '. Itt is ugyanaz a hangváltozás játszódott le, amit már a Marcal-nál. A Bittva etimológiai részletkérdései még tisztázatlanok, de a Gerencé-ről tudjuk, hogy jelentése 'határ (patak>', a Torna tövében pedig a szláv 'tüske, tövis, kőkény' szó van, amely az egykori természeti környezetre utal.

Szintén növényzetre utal a magyar Hajagos víznév, amely a régi halyag 'hólyagfa, Staphylea pinnata' szó képzős szárrnazéka.

A Séd pataknak, amelyet régen Sár-nak és Veszprémvizé-nek is neveztek, neve a 'patakocska, csermely' jelentésű séd főnévből 'keletkezett. Balázs Jánosnak egy konferencián előadott elképzelése szerint ez a sző ige (névszó) s-ező változatának származéka, s végső soron talán a sűrű növényzettel, bozóttal függ össze.