Megújult a bakonytamási Jókay-Ihász sírkert

A község önkormányzata a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából Kegyelemből, hit által címmel ünnepséget szervezett szombaton. A program Hathalompusztán kezdődött a Jókay-Ihász sírkert reformáció emlékévéhez kapcsolódó turisztikai célú fejlesztéseiről szóló beszámolóval.

A helyi énekkar gyászéneke után Németh Tibor helytörténet-kutató, könyvtáros ismertette a Jókay és Ihász családok síremlékének történetét, az ott nyugvók rövid életrajzát, valamint szólt a közelmúltbéli fejlesztésekről.

- Úgy gondoltuk, hogy Ihász Lajos földbirtokos, evangélikus egyházkerületi felügyelő három évtizedes munkálkodása érdemes arra, hogy a reformáció emlékéve kapcsán külön is megemlékezzünk róla. Sokáig kérdéses volt ennek a mikéntje. Síremlékének állapota kielégítő, felújításra nem szorul, hiszen halálának 100. évfordulója alkalmából, 2008-ban a leszármazottak által életre hívott Jókay Alapítvány felújíttatta. 2012-ben megjelent az életét bemutató monográfia is. Végül az interneten böngészve találtunk rá a megoldásra. Tudniillik az evangélikus egyház az emlékév kapcsán túrautakat jelölt ki, melyek közül az egyik éppen a sírkert előtti közúton vezet Bakonytamásiból Nagydémen át a Lovászpatonai középkori templomhoz. Tehát kézenfekvőnek találtuk, hogy Ihász Lajos nyughelyét bekapcsoljuk az út állomásai közé. A Reformáció Emlékbizottság anyagi támogatásával sikerült a közút mellé kihelyezni az útbaigazító táblát, illetve a temető rövid történetét és az itt nyugvók életrajzát bemutató tájékoztató táblát. A korábbi vaskapu helyébe az önkormányzat jóvoltából egy méltóságteljesebb látványt nyújtó fakapu kerülhetett, s a közeljövőben még egy pihenőpaddal is gazdagodni fog a sírkert. A síremlékről eddig hiányzó Luther-rózsát Nagy István parlamenti államtitkár felajánlásából pótoltuk – mondta el.

Németh Tibortól megtudtuk, hogy először 1869-ben temettek ide, méghozzá Ihász Lajos nagyanyját. Ihász maga is ide kívánkozott, bár élete utolsó fél évtizedét már újra a másik birtokon, Lőrintén élte. Végrendeletében meghagyta, hogy sírja fölé „halotti csarnok” épüljön. A tornyos kis temetőkápolna 1910-ben el is készült. Sajnos hosszú „élet” nem adatott neki, mert a II. világháború harcaiban olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a leszármazottak már nem látták értelmét visszaépíteni. A sírkert és a sírbolt nagy elhagyatottságban vészelte át a szocializmus évtizedeit. Szemtanúk beszámolója szerint a sírköveket ledöntötték, a kriptát kifosztották, mindent benőtt a gaz. 1991-ben aztán a Pápai Jókai Kör Huszár János, és a szomszédos nagydémi honismereti kör Marics Lajos vezetésével nagy odaadással végezte a helyreállítási munkálatokat. Nagyobb figyelmet 1993-tól kapott a hely, amikor végakaratának megfelelően Chicagóból ide temették az utolsó hathalmi földbirtokos, Jókay-Ihász Miklós legidősebb fiát, Jókay-Ihász Lajos élelmiszervegyészt. A közigazgatásilag illetékes bakonytamási önkormányzat 2002-től vállalta fel a sírkert gondozását. Ihász Lajos mellett többek között itt nyugszik felesége, született Jókay Etelka, valamint Jókai Mór unokaöccse, ásvai Jókay Móric Ferenc is.

A helytörténet-kutató hozzáfűzte, hogy a sírkertben nyugvókról és a puszta múltjáról további érdekességek olvashatók az általa szerkesztett Hathalmi Anziksz honlapon.

A beszámolót követően a bakonytamási evangélikus templomban tartott istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd Bereczky Zoltán református lelkipásztorral, a Jókay Alapítvány kuratóriumának elnökével együtt megáldotta a templom mögött, az önkormányzat és az alapítvány anyagi támogatásából felállított reformációs emlékművet. Birkás Antal, a Reformáció Emlékbizottság tagja tartott előadást a reformáció történetéről, Németh Károly polgármester szólt az egybegyűltekhez, kihangsúlyozta, hogy ez az emlékmű nem csak a reformáció 500 éves évfordulójára készült, hanem emléket állít az egykoron itt élt embereknek is, akik hitüket megtartották a nehéz időkben is és megtartották a ma itt élőknek a falut. Végül Ruttkay-Miklián Eszter néprajzkutató beszélt a gyülekezeti házban elhelyezett, Protestánsok a Bakonyban című időszaki kiállításról. A gyerekeket ezzel párhuzamosan interaktív koncert, továbbá például tűzoltó-bemutató, játszóház, kézműveskedés és lovaskocsikázás várta. A nap a helyi kultúrházban szeretetvendégséggel ért véget.