Kuczik Dávid céget alapított pandémia idején

– Nyüzsgő, pezsgő, bohém és elegáns, no és multikulturális, írják Londonról. Az angol főváros valóban ilyen – szögezi le Kuczik Dávid, aki párjával együtt már többször bejárta a várost, de mindig találnak valami újdonságot. Az ajkai fiatalember úgy fogalmaz, sokat tanult az elmúlt években az életről, miután egy bőrönddel megérkezett Londonba.

– Szüleim egy ismerősünkkel kávéztak az otthonunkban 2013 júniusában, amikor az illető, aki Londonban magyaroknak munkát, szállást keresett, azzal állt elő, nem lenne-e kedvem vele tartani, mert egy hét múlva visszautazik – idézi fel a kezdeteket Dávid. Aztán így folytatja: 22 éves volt, néhány hete végzett a győri Széchenyi-egyetem nemzetközi tanulmányok szakán, ahol üzleti és felsőfokú angol nyelvvizsgát is szerzett. Úgy döntött, körülnéz az angol fővárosban. A kérdésre, hogy mit szóltak mindehhez a szülei, azt mondja, édesanyja úgy gondolta, nemsokára úgyis visszajön. Édesapja tengerészként évtizedeken át járta a világot, így nála nem volt kérdéses a döntés. Azt mondta a fiának, jót tesz az embernek, ha megtapasztalja a világban, milyen egyedül boldogulni.

– Nemsokára a budapesti repülőtéren találtam magam, és izgalommal vártam a londoni érkezést – jegyzi meg Dávid. Úgy fogalmaz, fiatalként kalandból döntött az utazás mellett. Nemsokára egy ötcsillagos, belvárosi hotelben találta magát, de nem a recepción, ahogy az ígéret szólt, hanem takarítói állásban. Ezen meglepődött, de mégis maradt, és saját bevallása szerint az ott eltöltött három hónap alatt előfordult, hogy leült egy székre, miközben arra gondolt, telefonál a szüleinek, hogy másnap hazautazik.

– Aztán végigdolgoztam a napot és azt kérdeztem magamtól: mit mondanának otthon, ha megfutamodnék? Tudtam, nagy kihívás előtt állok, és ettől is csak több leszek – hangsúlyozza a fiatalember, aki akkoriban a munkahelyétől jóval távolabb, egy házban bérelt szobát, és tíz emberre jutott egy fürdőszoba. Dávid a sok nehézség ellenére kitartó munkával elkezdett felfelé lépkedni a ranglétrán, rövidesen már a hotel éjszakai menedzserének asszisztenseként dolgozott, majd ő lett a menedzser, később a recepciós, ami nagy felelősséget jelentett a belvárosi Trafalgar téren, egy híres szállodában. Dávidot felettesei kőkemény tréningeken figyelték, alkalmas-e a posztjára, észrevesz-e minden szokatlan dolgot a híres hotelben, de nem lehetett kifogni rajta. Munkáját elismerték, minden területen folyamatosan tanult, kevés szabadidejében is bújta a könyveket, az internetet. Egyebek mellett elvégezte az adminisztrációs, pénzügyi feladatokat is, egy tűzriadópróbánál irányította a szálloda éjszakai kiürítését, másnap pedig kezelte az ezzel kapcsolatos reklamációkat, és nem jött zavarba akkor sem, ha egy vendégnek azonnal el kellett intézni valamit.

A hotel éjszakai élete szerinte érdekes, nagy kihívás, kőkemény világ. A váratlan helyzetek azonnali és gyors megoldása, a tökéletes nyelvtudás, az udvariasság és a határozottság alapvető feltétel. Dávid mindig arra törekedett, hogy az adott területen a legtöbbet tudja kihozni magából, környezetében rokonszenves volt közvetlensége is, és 24 évesen a szerelem is rátalált Londonban. Megismerte budapesti párját, aki korábban felszolgálóként dolgozott, ma wellnessközpontot vezet az angol fővárosban. Dávid számára nagy ugrást jelentett, amikor bekerült a hotelek nappali életébe, ami egy még nagyobb szálloda megnyitásakor adatott meg neki, itt 15 embert irányított recepciómenedzserként. A pörgés tovább fokozódott az életében, éjjel-nappal készenlétben állt, nem volt szabad hétvége sem.

Később a párjával úgy döntött, az ötcsillagos hotelekben szerzett tapasztalatát más területen kamatoztatja. Így került egy közvetítő társasághoz, mely nagy világcégeknél a recepciós személyzetet és a tárgyalások infrastruktúráját menedzseli. Ez ötcsillagos szerviz, ahol alapvető, hogy a cégekhez érkező ember úgy érezze, mintha hazatérne, legyen üzletember, riporter, politikus. Dávid egy világszerte ismert hírügynökség menedzselését irányította. Úgy fogalmaz, tudatosan figyelte, építette saját fejlődését, célja volt, hogy mindig nagyobb feladat, kihívás, csapat, felelősség találjon rá, így lépett tovább egy nagyobb társasághoz, ahol a pandémia kitöréséig már egy 52 tagú csapatot vezetve 16 irodaépületben menedzselték egyebek mellett ügyvédi irodák, tanácsadó cégek, világbankok recepcióit. Ebben a világban mindennek óraműpontossággal kell működnie, és természetes például az, hogy azonnal új inget kap az üzletember, aki a taxiban leöntötte magát kávéval. Dávid kiemeli, nagyon segítőkész környezetben él, lehet előrelépni, örülnek a másik sikerének. Londonban kedvelik azokat, akik szorgalmasak, jól dolgoznak.

Aztán tavaly márciusban kirobbant a koronavírus-járvány, ami nagy változást hozott. Dávid és párja ekkor is a megoldást kereste, nem akartak tétlenül ülni, így létrehoztak egy céget, amely gyümölcs- és zöldségleveket gyárt, illetve csomagol. Az önkormányzati felügyelettől a legjobb besorolást kapták, így felléphettek az online cégek platformjaira. Tavaly júniusban visszatérhettek az eredeti munkájukba, de november óta az élelmiszerboltok kivételével ismét minden zárva tart. Dávid megkapja a fizetése száz százalékát, párja pedig a 80 százalékát. Napjaikat tágas otthonukban töltik, nyelveket tanulnak, sétálnak imádott kutyáikkal, nem keseregnek, folyamatosan fejlesztik cégüket, előrenéznek.

A kérdésre, hogy mit éreznek a brexitből, Dávid azt mondja, még semmit, de például babapiskótát már nem kap a boltban, és az eladó azt mondta, nem is lesz. Eddig személyi igazolvánnyal utaztak, ezentúl letelepedési engedély kell, amit öt év után lehet igényelni, az állampolgársághoz pedig hat évre van szükség. Ennek feltétele, hogy az ember hivatalosan bejelentve dolgozzon, fizessen adót, járulékokat, ahogy ők is teszik a kezdetektől. Dávid úgy látja, sok ember nem igazán örül az új helyzetnek, de még nem lehet tudni, pontosan mit hoz a jövő. Kivárnak, bizakodnak. Dávidnak sokszor eszébe jut, amit édesapja mondott neki hét éve, miszerint sokat jelent az embernek, ha megtapasztalja a világban, milyen egyedül boldogulni, ami kitartás és küzdelem nélkül nem megy.