Poloskainvázió – Most akarnak beköltözni a lakásába, de van ellenük fegyvere, csak nem tudja

Az idegen poloskafajok melegkedvelők, de már a Magas-Bakonyban is rengetegen vannak. Nem a büdös bogarakhoz tartoznak, pedig rendkívül büdösek. Kutasi Csaba entomológus, a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum rovarokkal foglalkozó kutatója mutatta be rovarcsoportjukat, és azt is elárulta, hogyan védekezhetünk a nemkívánatos betolakodók ellen kertünkben, lakásunkban, és mit tehetünk, ha már bejutottak otthonunkba.

A legjobb természetes védekezés, ha minél diverzebb, sokszínűbb a kertünk, ahol jelen vannak a poloskák természetes ellenségei is, de sajnos ez a behurcolt fajoknál egyelőre még nem nagyon működik. A kémiai védekezés nehézsége, hogy az érés előtt levő gyümölcsöt nem szívesen permetezzük növényvédő szerekkel, mert meg kell várni a szerek lebomlási idejét. A növények átvizsgálásával is védekezhetünk, a levelekre lerakott peték felfedezésével és pusztításával, a lárvák és az imágók összegyűjtésével. A fényt és vizet áteresztő hálókkal is óvhatjuk növényeinket, és riasztó hatású anyagok kijuttatása hasznos lehet. A hozzánk telelni igyekvő rovarokat pedig a meleg helyeken, zugokban összegyűjthetjük. A lakások védelmét a jól szigetelt nyílászárók és a szúnyoghálók segítik. A bejutott rovarok talán legegyszerűbb és legkevésbé szagos ártalmatlanítási módja a porszívózás, ami után a poloskákat meg kell semmisíteni.

Zirci felfedezés a nyugati levéllábú poloska

Érdemes azért kicsit többet is megtudni a poloskákról. Mégiscsak a szomszédaink, s mint általában a lépcsőházi lakótársak, ők sem egyértelműen és minden helyzetben ártó szándékúak. Leggyakrabban talán a barnás vagy zöldes színű, címerre emlékeztető testű címeres poloskák kerülnek a szemünk elé. Az utóbbi években behurcolt, idegen poloskafajok zöme ebbe a családba tartozik, a zöld vándorpoloska Afrikából, a márványospoloska Ázsiából, a nyugati levéllábú poloska Észak-Amerikából érkezett. Ez utóbbi faj fenyőféléken szívogat, így a kertjeinkben kevésbé okoz gondot. Érdekesség még, hogy az első hazai hiteles példányát Zircen gyűjtötte Rechner Szilvia, a természettudományi múzeum preparátora. Korábban jórészt csak a honos bogyómászó poloskáinkra kellett ügyelnünk a bogyós gyümölcsök szemezgetésekor, de ma már a zöld vándorpoloska keseríti meg leginkább az életünket. Ennek a fajnak az étlapján számos növény szerepel, a paradicsomot is nagyon kedveli. A tavasszal vonatozó verőköltő bodobács sem a bodobácsokhoz, hanem a verőköltő poloskák családjához tartozik, tápláléka elsősorban a hársfa és a mályvafélék termése.

Minek és mitől van a jellegzetes szaguk?

Támadóik ellen hatékony módon, bűzmirigyeik segítségével védekeznek. A bűzös váladékot termelő mirigyek nyílása a kifejlett egyedek hasi oldalán, a lárváknál pedig a hátoldalon található, veszély esetén hozza működésbe, de ha eltapossuk, akkor is erősen érezhető lesz a szag. Ezért a váladékban levő aldehidvegyületek felelősek.

Idegenek és károsak

Az országos poloskatérkép alapján, amely a címeres poloskák adatai alapján készül, Veszprém vármegyében magas a fertőzöttség mértéke. A térkép ugyan 2020-as, de az adatait most is érvényesnek tekintik. Az utóbbi években az egyre nagyobb számban megjelenő poloskák nem a hazai fajokhoz tartoznak, hanem más kontinensekről behurcolt, invazív poloskafajok, melyek kifejlett formában, imágóként telelnek át. Enyhébb klímájú trópusi, szubtrópusi területekről származnak, melegkedvelők, ezért még a tél beállta előtt keresik a melegebb, telelésre alkalmas helyeket, melyeket gyakran a lakásokban találnak meg. Mivel nem honos rovarok, ezért természetes ellenségük alig van, a klímaváltozás, a hosszabb téli fagyok hiánya is segíti a fennmaradásukat. Számos tápnövényük van, többek között az almát, a bogyós gyümölcsöket és a paradicsomot károsítják. Mivel melegkedvelő fajok, ezért a Magas-Bakony hűvösebb vidékein kisebb egyedszámot kellene regisztrálnunk, de sajnos a klímánk úgy változik, hogy már ezeken a területeken is magas a hőmérséklet.

Hasznuk is van

Nagyon rossz a hírük az emberek körében a poloskáknak a szaguk miatt. Amúgy hasznosak vagy nem számunkra? A poloskák a rovaroknak nagyon változatos alakú és életmódú csoportja. A Földön 77 családból mintegy 40 ezer leírt fajt tartunk nyilván, hazánkban megközelítőleg 900 faj fordul elő. Sok élőhelyen találkozhatunk velük, főként növényeken, de a talajon, a talajban, a vízben és a víz felszínén is jelen vannak. Növényevők, ragadozók, de vérszívók is lehetnek. Egyes növényeken szívogató fajok komoly károkat okoznak a kiskertekben, mezőgazdasági területeken, és erdészeti szempontból is jelentős a károkozásuk, például a tölgy-csipkéspoloska miatt. Közegészségügyi szempontból az ágyi poloska szúrásai keseríthetik meg életünket. A fajok nagy része nem okoz számunkra gondot, sőt számos ragadozó poloskafaj van, ezek a biológiai védekezések fontos alanyai.

Nem csípnek, de szúrhatnak

A poloskák jellegzetes szúró-szívó szájszervvel, úgynevezett szipókával rendelkeznek, amely az előemésztett növényi és állati szövetek felvételét teszi lehetővé. Ezzel a szájszervvel nem csípnek, hanem szúrnak. A vérszívó poloskák fajai madarak és emlősök vérét szívják. Ide tartozik a kellemetlen vérszívónk, a már említett ágyi poloska. A kerti medencékben megjelenhetnek a hanyattúszó poloskák, melyeket fájdalmas szúrásuk miatt víziméheknek is neveznek. Ezeken kívül a nagyobb testű ragadozó poloskák is megszúrhatnak bennünket.

Többször vedlenek

A poloskák rendkívül változatos rovarcsoportot alkotnak, semmiképp nem vehetjük egy kalap alá őket, de vannak közös jellemzőik, mint a már említett szájszerv. A poloskákat gyakran nevezik büdös bogaraknak, pedig nem ebbe a rendszertani csoportba tartoznak. A bogarakkal ellentétben a poloskák első szárnyai rendszerint csak a tövükön bőrszerűek, a csúcsi rész vékony, hártyás. Az egyedfejlődésük is eltér a teljes átalakulással (pete, lárva, báb, kifejlett rovar) fejlődő bogarakétól. A poloskáknál a petéből kikelő lárvák hasonlítanak a kifejlett rovarokra, növekedésük során többször vedlenek, míg elérik az ivarérettséget.

Ragadozók és korcsolyáznak

Leginkább növényevőként ismerjük őket, valójában számos ragadozó faj is van közöttük. A vizek tetején korcsolyázó molnárpoloskák is ilyenek, a víz felszínére hullott rovarokkal táplálkoznak. A víziskorpiók fogólábaikkal vízben élő apró állatokat zsákmányolnak, levegőt pedig a potrohuk végén levő csővel vesznek. A ragadozó fajokhoz tartoznak a már említett hanyattúszó poloskák is. A szemetes zugpoloska kertes házakban gyakran előfordul, a rablópoloskák közé tartozik. A lárvája mesteri módon álcázza magát azzal, hogy a hátán levő ragadós szőrök közé port és szemetet pakol. A vérszívó poloskákhoz tartozik a szintén említett ágyi poloska. A kéregpoloskák pedig laposak, fák kérge alatt élnek, ahol gombafonalakat szívogatnak, szúrósertéjük nagyon hosszú.

Gyönyörű csipkemintázat

Nagy élmény a néhány milliméteres csipkéspoloskákat mikroszkóppal megtekinteni, mert így elénk tűnik a szárnyfedő és az előhát csipkeszerű mintázata. Ezek már növényevő rovarok, tömeges fajuk a platán-csipkéspoloska, amely az újabban megjelent tölgy-csipkéspoloskához hasonlóan Észak-Amerikából került hozzánk. Ez utóbbi faj 2013-ban jelent meg hazánkban, erősen terjed, szívogatásával a tölgyek nyári lombelszíneződésének az okozója. Az egyre gyakoribbá váló enyhe telek és a meleg, aszályos nyarak segítik a terjedését, tömegszaporodásait. A mezei poloskák a legnagyobb fajszámú család (10 ezer faj), egyes fajaik mezőgazdasági kártevők, ilyen a lucernapoloska is.