Iharkút lakói évek óta bizonyítják szülőföldjük iránti ragaszkodásukat

Így érezték ezt a szanaszét élő volt iharkútiak is. Amikor már több mint két évtizede nem látták egymást, Bakonyi Lajos nyugalmazott erdész javaslatára 2003-ban találkoztak újra a hajdani irtásfaluban, amelynek helyét addigra már vörös kráterek borították. A visszaemlékező Kiss Albertné Holeczky Évát, Iharkút utolsó tanítójának feleségét idézve, aki egyben az Iharkúti Hagyományőrző Egyesület tagja is: „Nincs még egy olyan elpusztított falu az országban, mint Iharkút, amelynek lakói évek óta bizonyítják szülőföldjük iránti ragaszkodásukat. Visszaszerezték ma már százéves harangjukat, címert és címeres zászlót avattak, gémeskutat építettek, a németbányai temetőben emlékművet állítottak az első és második világháború és a kitelepítettek áldozatainak. Tölgyesi JJózsef nyugalmazott egyetemi tanár gondozásában – aki gyermekkorát Iharkúton élte – megjelent egy ötkötetes monográfia. A szülőföld iránti szeretet ilyen csodákra is képes! Hogy Iharkút neve ne merüljön a feledés homályába, a szomszédos Németbánya 2016-ban felvette értékei közé. Az egykori lakosok szellemi és lelki kötődése olyan példa nélküli, hogy még ebben az évben bekerült a Veszprém Megyei Értéktárba is, hiszen Magyarországon ez az egyetlen olyan helye, ahol egy megsemmisített falunak emlékparkja van.”

A napokban, ebben az emlékparkban találkoztak immár 14. alkalommal az egykori iharkútiak. A megemlékezés most is harangszóval kezdődött – a harangot id. Süveges György húzta, közben Németh István és Süveges László felvonta a zászlórúdra a nemzeti lobogót és Iharkút zászlaját. Kiss Albertné köszöntője után ifj. Süveges György emlékezett a közös időkre, majd Somfai Balázs nyugalmazott levéltáros, honismertető olvasta fel Egy falu élni akar! című írását. A múlt és jövő helyi viszonyok közötti jellemzésére Bakonyi Lajos egyesületalapító elnököt idézte: „Az életnek mindig van folytatása, még akkor is, ha el kell válnunk szülőhelyünktől… Az elválás azonban nem jelent feledést; a falu velünk marad életünk végéig. A túlélés kulcsa: a múlt észben tartása, az emlékőrzés, a közösségi megemlékezés, a helyismeret-helytörténet tanítása, továbbadása, a honismeret, a patriotizmus cselekvő gyakorlása.”

Tölgyesi József következett a mikrofon előtt. Elmondta, hogy készül a helytörténeti sorozat hatodik kötete, melyhez az iharkútiak további segítségét kérte, majd pedig a jövő évi, 15. találkozó terveit osztotta meg a hallgatósággal. Pozsgai Lászlótól, Németbányai Ófalunkért Alapítvány elnökétől pedig azt hallhatták a jelenlévők, hogy a németbányai Ófalunkért Alapítvány pályázati forrásból tájházat szeretne létrehozni, melyben Iharkút tárgyi emlékei is helyet kapnak majd.