Rémálom a padláson

– Tavalyelőtt vettük észre először, hogy idegenek próbálnak beköltözni a padlásra. Nem sikerült, de próbálkoztak. Nyestre gondoltunk, s eldöntöttük, vásárolunk csapdát, kiderítjük, valóban róluk van-e szó – mondja, s hozzáteszi, a hangok többször megismétlődtek, nyomokat nem fedeztek fel, de valaki vagy valami mégis járt a háztetőn. – Gyanakodtunk a szomszédék macskájára is, de a macska nem „fészkel” a cserepek alá – és a rémálomnak ez csupán a kezdete.

Olvasónk végül felfedezte a jeleket: a padlást belülről fedő forgácslapokon állatok által rágott nyílások jelentek meg – más akkor még nem látszott. – A csapdát felállítottuk, egy harminc centiméter hosszú, szürkésbarna állatot fogott, ami olyan volt, mint egy nagy méretű egér. Kiderült, ez egy pele, mely vackot készített a cserép alatti szigetelésben. Megtaláltuk azt is, de még nem sejtettük, hogy most jön a java!
Az állat – ahogy olvasónk elmesélte – szétrágta a szigetelést, amit visszahelyeztünk, s a rémálom ezután kezdődött. – Egy ponton, a kémény mellett elmozdult a cserép, amit nem vettünk észre. A csapadékos ősz és tavasz aztán megtette a hatását! Egyszer csak látjuk, hogy ázik a padlás. Majd több alkalommal előfordult, de rágcsálónak nyoma akkor már nem volt, hangokat sem hallottunk. Viszont – talán a nedvesség miatt – kihasználta a helyzetet egy sokkal kisebb állat. Kicsi volt, három milliméteres – de óriási tömegben hullottak a nyakunkba a hangyák, amikor újból leszedtük a már kicserélt forgácslemezt. Viszont megláttuk azt a rést, amit korábban nem. A pele helyén egy hangyaboly talált új otthonra.

A történet vége – a hangyairtás – nem kevés költségébe került olvasónknak, de túl vannak rajta, a cserepet helyrehúzták, a lemezt rögzítették, s reménykednek. Viszont a tető faszerkezete a vizesedés miatt még penészes, noha már nem nedves, hiszen szárazság van. Kíváncsiak vagyunk, a pele és a hangyák után „ki” lesz a következő, nem várt vendég – teszi hozzá félig nevetve, félig viszont belefáradva a történtekbe. Megértjük.