Pechszéria Murphy módra

Vendég vagy egy balatoni, tündéri víkendházban, melynek előszobája a leghűvösebb helyiség. Leülsz az ablak közelében dolgozni, a bejövő fényben írod a regényedet. A háziasszony feljebb húzná a redőnyt, hogy jobban láss a szombati kora délelőttön, ám a redőny benyögi az unalmast, recsegve leszakad. Nyomás az okostelefonhoz, az interneten szakembert keresel a környék településein. Találsz egy mobilszámot, de hiába hívja kétszer is a háziasszony, nem fogadják a hívását. Csüggedés, letargia, majd öröm, mert a szakember, amint másutt befejezi a melót, lejön a létráról, és intelligensen visszacsörget. Egy órán belül jön, ígéri. A jópofa, ötvenes férfi flottul szerel, és nem vág meg bennünket. Közvetlenségét látva kisebbfajta csodát élünk át.

Este, már otthon, a városi lakásban tévét néznél, de a kép szaggatott, mintha egy stroboszkóp tréfálkozna veled. A készülék modemje tűzforró, még szerencse, hogy nem gyulladt meg. A szolgáltató munkatársa hetvenkét órán belül kiszáll, hangzik a telefonban. A vasárnap tévézés nélkül, szorgalmas olvasással telik a klíma üdvös társaságában. De hogy ne legyen felhőtlen a nyugalom, a vécében a cirka harminc éve működő öblítőtartály bevisz egy gyomrost. Nem zár a szelep, ömlik a drága víz. A főcsapra hárul a feladat. Tekergeted ide-oda, s gondolatban imára kulcsolod a kezed, hogy hétfő reggel becsengessen a tévé- és a vízvezeték-szerelő. Délre már minden oké a pontos, lelkiismeretes mestereknek köszönhetően. Üzemképes a laptévé, zubog a víz az új tartályban. 

Bizakodás a hét elején. Valamiféle újjászületés; hiszel a munka becsületében, tiszteletében. A mások jó szándékában. Talán még nem veszett ki kisebb világodból. S ez a változás reményt önt beléd, van még dolgod az életben, a sors, a Teremtő még számít rád, akarja, hogy élj, tedd a dolgaidat. A háziasszony fel is buzdul: ami a közeljövőben elromolhatott volna, megjavíttatja; örvénylenek a szifonok, nem csöpögnek a csapok… Fityisz Murphynek. Persze azért nem fenékig tejföl az élet. Füredi munkaasztalodról köddé vált a papírvágó késed. Nem találod sehol. Murphynek ehhez semmi köze. Nem tehetsz mást, Tamkó Sirató Károly költő Bizakodó című versének sorait mormolod: „Minden beérik, révbe fut: / És győzött az, ki várni tud.”