Híres Balaton-átúszók a régmúltból – Szekrényessy Kálmán, Balatoni Károly, Belházy Bimbi

A modern polgári úszósport megszületését a Balaton partján Szekrényessy Kálmán (1843–1923) nevéhez köthetjük, aki korának híres úszójaként a Tihany–Balatonfüred–Tihany dupla távot 1879-ben teljesítette, de az igazi szenzáció 1880. augusztus 29-én történt: Siófokról Balatonfüredre – a több mint 10 kilométert megtéve – 6 óra 40 perc alatt tempózott át. A kalandos sorsú, neves nemesi családból származó Szekrényessy – aki orvostant és jogot hallgatott, majd önkéntes katona lett és a török hadseregben is szolgált.  Szekrényessy Kálmán szobra a siófoki kikötőben hirdeti a legendás úszó hagyományt teremtő tettét.

A Balaton történetében kevés olyan momentum van, amikor valaki a tó iránti elkötelezettségből még a nevét is megváltoztatta. De létezik ilyen szereplő, egy neves úszó, Grafl Károly (1878–1945), aki 1896 és 1904 között többször átúszta a tavat, és nevéhez fűződik a Balatoni Úszók Egyesületének megalapítása is. Nemcsak kiváló úszóbajnoknak – négyszeres magyar bajnok volt egy mérföldes gyorsúszásban – számított, hanem a birkózásban és az ökölvívásban is jeleskedett. A Balaton-átúszás olyannyira kapcsolódott Grafl Károlyhoz, hogy amikor 1905-ben nem adta be nevezését, az átúszás elmaradt, és csak két évtized múlva rendezték meg újból. Az úszás mellett a vízipóló volt a másik, hozzá igazán közel álló sportág, melyet a szintén kiváló úszó és sportember bátyjával, Grafl Ödönnel közösen űztek. Az edzőtáborokra is javarészt a Balatonnál került sor. Porzsolt Gyula siófoki úgynevezett „indián táborában” 1895-ben a Grafl fivérek olyan neves úszóbajnokkal edzettek együtt, mint Hajós Alfréd és Bauer Rudolf. Az első vízipólómeccsre szintén Siófokon került sor. Így lett az első magyar vízilabdacsapat tagja is, de emellett 1904-ben kötöttfogású birkózó magyar bajnok egyaránt. Ezáltal a Magyar Atlétikai Club örökös bajnokának választották. Balatoni Károly sikeres sportpályafutást hagyott maga után, de a halála igen tragikus: 1945 márciusában a németek agyonlőtték. Balatoni Károlynak – aki Szekrényessy Kálmán mellett az egyik leghíresebb tóátúszónk – nincs emléktáblája e vidéken, érdemes lenne a 21. századi utódoknak méltóképp megemlékezni róla.

 Majd Európa egyik legnagyobb vízi viadalán megjelentek a gyengébbik nem képviselői is. 1924. augusztus 17-én elsőként Irsay Kató próbálkozott, aki azonban csak fél távnál kapcsolódott be a megmérettetésbe. Majd feltűnt egy érdekes becenevű, cserfes, energikus, igen jól úszó nő, Belházy Margit, azaz Bimbi. 1925. augusztus 20-án reggel 9 órakor indították a Szekrényessy Kálmán Emlékversenyen a mezőnyt, amely hat férfiból és hat nőből állt. A férfiak közt elsőként a Magyar Úszó Egylet (MUE) színeiben Mattyasovszky Janek (4 óra 15 perc alatt), a hölgyek közt elsőként – a mezőny hatodikjaként – pedig Bimbi tempózott a célba, 5 óra 27 perc alatt. Belházy ezt követően még kétszer, 1926-ban és 1927-ben indult és nyert, ekkoriban már férfiakat is maga mögé utasítva. Komoly vetélytársat láttak benne a mezőny tagjai. A tónál azonban ez volt az utolsó versenye. 1927-ben elindult egy dunai folyambajnokságon, ám mivel veszíteni nehezen tudott, látva, hogy Stieber Lotti megelőzi, feladta a versenyt. Később tanítónőként dolgozott, majd tisztes családanyaként is boldogan emlékezett a régi időkre. Bimbi emléktáblája a füredi Panteon dísze.

Belházy Bimbi tette példaértékűnek bizonyult, a női versenyzők és bajnokok száma a Balaton-átúszásokon egyre emelkedett. 

A második világháborút követően az átúszások története megszakadt, 1948-tól indították el újból. A táv továbbra is a Balatonfüred és Siófok közti 13 kilométer volt, de ezt leginkább csak a profi versenyzők tudták teljesíteni, így a vetélkedést áttették 1983-tól a Révfülöp–Balatonboglár közötti, 5,2 kilométeres szakaszra.

A közelgő Balaton-átúszás alkalmából inspirálóak lehetnek ezek a múltbéli történetek, amelynek során úttörő sportolók teremtettek hagyományt a nagy tó átszelésével.

Kovács Emőke