2024.06.23. 17:00
Nézzünk időnként a tükörbe!
Katikám! Ismerőseim körében nem egy esetben láttam, hogy állapota gyengülését tapasztalva a férfiú szakított már idős korban megismert párjával, aki előtt nem akart esendőnek mutatkozni. Attól kezdve ketten szenvedtek tovább. Hát nem lenne mégis könnyebb kitartani egymás mellett? Tudom, ebbe nem lehet beleszólni, de látom az ellenkező példát is.
Pap Katalin
Fotó: Napló
Kedves olvasónk szomorú történetét olvasva az jutott eszembe, hogy az idősödés folyamatában vajon miért titkoljuk esendőségünket, miért szégyenkezünk gyengeségeink miatt? Éppen a méltóságteljes megöregedés során válunk képessé az időskori változások elfogadására, bár tudom, nem könnyű beismerni, ha valami meghaladja fizikai erőnket, ha nem olyan jók a reflexeink. Érdemes belenézni időnként a tükörbe: vegyük észre, milyen nyomokat hagytak rajtunk az elmúlt évtizedek. A nevetőráncaink mutatják, hogy számtalan derűs élményünk volt, hátunk, gerincünk állapota jelzi, mennyi terhet cipeltünk az évek során, és minden, amit látunk, jele annak, hogy éltünk, és még élünk. Kár titkolni, hogy szaporodnak külső és belső ráncaink, és már nem bírunk egész nap talpon lenni.
Ha idősebb korban találunk új párkapcsolatra, akkor még kényesebbé válik a dolog.
Egy új szerelem túl az ifjúságon is gyönyörű, kár elszalasztani, bármeddig is tart. Bátran szembe kell nézni felnőtt gyermekeink elítélő véleményével, de legfőképpen saját hiúságainkkal. Albert Einsteinre és George Orwellre is 80 éves kora körül talált rá az igaz szerelem. Nem zavarta őket az, ami valójában az ifjan megélt érzelmekben sem fontos, hogy milyen kockás a has, mennyire sima az arc. Polcz Alaine szerint a derűs világszemlélet a kulcs ahhoz, hogy az öregségben is meg tudjuk őrizni a méltóságunkat. Azt már én teszem hozzá, hogy ez a kulcs nélkülözhetetlen a késői szerelemben is.
Pap Katalin
gyógypedagógus, családterapeuta
