Készített fényképeket fényképezőgép nélkül is, mostanában a vicces-szomorkás, finom részletek mestere (képgaléria)

"A világ úgy szép, ha nincs mesterségesen megszépítve" – ez a mottója, a hitvallása fotósként olvasónknak. A fényképezés szépségeivel kora gyermekkorában szülei ismertették meg. Már a hatvanas években mindketten önfeledten fotografálták a körülöttük lévő világot, különösen minket, a gyermekeiket. Mindegyiküknek külön masinájuk volt: édesapámnak egy Zorkij típusú távmérős orosz, édesanyámnak egy kis félautomata, fénymérős NDK-s készüléke volt. Esténként beköltöztek a gondosan elsötétített fürdőszobába, ahol a halvány zöldes fény mellett megkezdődött a varázslat: a látens képek valóságossá, kézzelfoghatóvá váltak a házi laboratóriumban. A félhomály, a hangulat, a vegyszerek illata, a csoda, ahogy lassan kialakult a kép a hívótálban nagyon korán Lászlót is magával ragadta.

"Tízéves lehettem, amikor az első fényképezőgépemet megkaptam. Onnantól nem volt megállás, mindent megörökítettem: családtagjaimat, barátaimat, a különleges tárgyakat, a szép tájakat, a növényeket, az állatokat, a különböző stílusú épületeket. Minden témában igyekeztem felfedezni az egyediséget, a finom részleteket, a pillanat varázsát. A sötétkamrában fényképezőgép nélküli képeket – ma úgy mondanánk, fotogramokat – készítettem úgy, hogy a fényérzékeny papírra mindenféle dolgot helyeztem, majd egy pillanatnyi megvilágítás és előhívás után a hétköznapi tárgyak olyan formájukat mutatták, amelyeket előtte soha. Az automata fényképezőgépek és a mobiltelefonok megjelenése előtt még nagyobb presztízse volt a fényképész szakmának, a műtermi fotózásnak, mint manapság. Húszévesen én a pedagógus pályát választottam. A fotózás pedig megmaradt nagyszerű hobbinak. Utólag visszagondolva, talán azért, mert szerettem volna, ha ez a kedvelt elfoglaltságom úgy kíséri végig az életem, hogy nem kapcsolódik hozzá a munkának, a határidőknek, a kényszerűségnek még csak az árnyéka sem. Pedagóguspályámon végigkísér az a törekvés, hogy az iskolai élet színes világát is megörökítsem. Ebben támogató partnerekre találtam tanítványaim és a szüleik körében. Együtt örülünk az iskolai élet hol vicces-szomorkás, hol fennkölt-ünnepélyes, hol csupán dokumentatív tükörképének. Gyerekeket fotózni mindig nagy kihívás, hiszen az izgő-mozgó vagy a kamera előtt viselkedni akaró gyerkőcökről nem könnyű a személyiségüket is kifejező portrét alkotni. Figyelni kell a környezetre, a jó fényekre, de még arra is, hogy el tudjam gondolkodtatni, vagy meg tudjam nevettetni a kis modelleket" – fogalmazott olvasónk.

Néhány évvel ezelőtt sikerült egy év alkotói szabadságra mennie. Olyan tevékenységet keresett, ami feltölti, ami hasznos, ami inspirálja, ami kreativitásra készteti. Kapóra jött, egy OKJ-s fotográfus képzés. Középkorúként az sem tántorította vissza, hogy a frissen érettségizett diáktársakkal együtt készüljön egy új szakmára. Csoporttársainak egy határozott fotós karrier járt a fejében, őt pedig az motiválta, hogy elmélyítse a fotózással kapcsolatos szakmai ismereteit, megismerkedjen a fotótörténet nagyjaival, a fényképezés művészettörténeti kapcsolódásaival. A képzés hónapjai alatt gyakorlati tapasztalatokat szerezhetett a fotós műfajok szinte mindegyikében: a portréfotótól a sportfotózáson át, a táj- és tárgyfényképezésen keresztül a zsánerképekig. Egy portfólió elkészítésével fotográfus és fotótermék kereskedő képesítést szerzett 2021-ben.

Az azóta eltelt néhány évben folyamatosan figyeli a fényképezésben, annak technikai és művészeti vonatkozásában is a megvalósuló trendeket. Az elmúlt évben a „Bakony szakralitása” elnevezésű pályázatra készült. A zsűri tetszését elnyerte néhány fotográfiája, művészi színvonalú printeket készítettek róluk, így a nagyközönség is megismerhette ezeket. Idén januárban pedig lapunk felületein, a Naplóban és változatában, a veol.hu-n is megjelentethettük természet témájú fotóit. A következő időszakban a múlt épített örökségének, a magyarság életének és hagyományainak bemutatását tervezi. A Kastélyok, templomok, várak címet adta annak a leendő munkájának, amelyben a megszokottól eltérő perspektívában szeretném bemutatni ezeket a magyar értékeket.