Jó reggelt, Veszprém vármegye!

Sacit nem veti fel a pénz, de úgy gondolta, azt a borsos belépőjegyes budapesti kiállítást akkor is látnia kell. Szabadnapot vett ki, korán reggel kifliért szaladt, útközben majd megeszi a kocsiban. A földre tett kis vödröt az apróval akkor vette észre, amikor egy eltévedt kockakő miatt a szokásosnál jobban a lába elé nézett. Kicsit túl is vitte a lendület, de aztán visszafordult, közben a zsebében kotorászva talált némi aprót. Bedobta a vödörbe, és ránézett a mellette ücsörgőre. Ő is fázott, mégis mosolyogva köszönte meg a pénzt. Saci gondolataiban ott motoszkáltak a kérdések: vajon mikor nem fázott, mikor evett meleg ételt utoljára? Még meggondolni a tervet sem volt ideje, olyan gyorsan döntött. Meghívta az idegent a közeli bisztróba egy teára, szendvicsre, és pár napra való étel árát tette a zsebébe. Ugrott a pesti belépő ára, de jót beszélgetett valakivel, akinek ez az év legszebb reggele lehetett. Ez pedig akkor és ott többet ért számára egy kiállításnál.