Arra fújok, hogy ti fújtok a veszprémi belvárosban

Mert ugyan mi végre kell a drága spré, ha csak elcsúfítani tudnak, és firkájuknak biztosan nem örülnek az igazi graffitisek, hiszen összemossák őket a vandálokkal. 

Ennek kapcsán engedjenek meg egy rövid történetet. Nem Veszprémben esett a jó húszéves eset. Egy férfi állt be a garázsába, rendezgette az udvart, majd hallotta a golyó utánozhatatlan csapódását a palackban, ahogy azt felrázzák. A festék szagát érzve azonnal tiszta lett neki, valaki festékes sprével fújkál az utcán. 

A házát vették célba a fiúk, akik közül egyiknek sikerült kereket oldania, ám a vékony nyurgát elkapta. Nem, nem bántotta, dehogy. Megkérte, hogy tegye mindkét kezét hátra, a farzsebébe, a károsult pedig lefújta a fiatal srácot. Szó szerint. Nadrág, cipő, poló, elöl-hátul. Talán az is elhangzott, hogy ,,még nem vagyunk egálban", de beérte ennyivel. 

Nem biztos, hogy ez a megoldás, ám az sem, ha a veszprémi belvárost elcsúfítják.