Dilemma így év elején

Ők hárman elmélyült – ránk alig-alig figyeltek – beszélgetéssel töltötték az órákat, mi pedig az eleven, okos Annával a szomszédos szobában szórakoztunk. Mókáztunk két délutánon és egy délelőttön át. Alárendeltem magam a tündérien huncutkodó kislánynak. Ő már a megismerkedésünk első pillanatától Gyuri papának hívott, és szüntelenül ragyogott az arca, ahogy próbára tette tűrőképességemet. Kezdődött az állólámpa kapcsolgatásával. A kerek, nyomógombos kapcsoló a parkettán feküdt. Anna rácsapott parányi tenyerével, és a felvillanó fénytől, a produkciójától önfeledten kacagott. Én persze azonnal eloltottam a lámpát. Hosszú időn át ment a vetélkedés. Miután vereséget szenvedtem, következett a kirakós játék. A részletekből különböző állatok teljes képét kellett összeállítani. Persze totál kudarcot vallottam, Anna mosolyogva korrigálta döcögő képzelőerőmet, s miután megunta, hogy nem vagyok megfelelő partner, gyöngyfűzésre váltott. Másfél méter hosszú cérnaszálat nyomott a kezembe, és elém tolta a kilyukasztott, felfűzendő bogyókat, kockákat, hengeres mütyüröket és a körülírhatatlan idomokat. Az alkotórészek egy dobozban hevertek. Automatikusan nyúltam értük, amelyik jött, átböktem, s lecsúszott a cérnán. A kislány perceken keresztül tágra nyílt szemmel fürkészett, majd csóválta a fejét; valami nem stimmel, gondoltam. Dirigálni kezdett. Végül megértettem, hogy milyen szisztéma szerint kell „fűzőcskézni”: Minden kilencedik díszítő elem után egy színes kockával kellett lezárni a szaporodó sort. Míg szorgoskodtam, ő egy könyv ábráit színezte.

Ez a rövid, Anna buksijára cuppantott puszikkal eltelt epizód átsegített az ünnepeken. Nem gyötörtem magamat azzal, hogy megint elmúlt egy karácsony, és az emberi időfolyam rohamosan hömpölyög a végtelenbe. A kislánnyal töltött órák harmóniáját egyhamar nem élem át újra, mégis bizakodásra okot adó jelenetekkel kezdődött az új esztendő. A bankban várakozás nélkül utaltam át éves tagdíjaimat a kedves ügyintéző hölgy közreműködésével; az üzletben, ahol vacilláltam, hogy hány literes szemeteszsákot vegyek otthonra, az eladó, szintén hölgy, készségesen kikérdezett a kuka méretéről; a klímám karbantartását végző fiatalemberek elképesztően udvariasak voltak. Egyik bingó a másik után. Mi ez a változás? Képzelődöm? Lehet, hogy közel 77 évesen délibábos tükrözésben látom saját kis világomat, és becsapom magam? Azóta is ennek a dilemmának a foglya vagyok.