Régi karácsonyok hangulatát varázsoltuk az óvoda tornatermébe

A herendi Hétszínvilág Óvoda és Bölcsőde pedagógus kollektívájának egy éve vagyok a tagja. Óvónői feladataim mellett mindig törekedtem a programokon való aktív részvételemmel építeni közösségünket. Hiszem, hogy a közös élmények erősítik az összetartozás érzését, és átsegítenek a mindennapi nehézségeken is. Több évtizedes pedagógusi pályámon küldetésem, kulturális identitásomnak megfelelően kötelességem a népi kultúra megszerettetése és közvetítése, valamint a rám bízott gyermekek értékrendjének alakítása.

Egy közösséget a hagyományai, ünnepei, közösen átélt közösségi programjai tartanak leginkább össze. Ez inspirált arra, hogy idén óvodás gyermekeinkkel és az őket nevelő felnőttekkel együtt, egy közös betlehemes játékkal készüljünk a karácsonyra.

Az óvodánk gyermekeiből verbuvált néptáncos csoport ebben a nevelési évben kezdett ismerkedni a néptánc alapjaival. E viszonylag rövid idő alatt is megmutatkozik, mennyi tehetséges és a magyar népi kultúra iránt fogékony és érdeklődő gyermek van óvodánkban. Így nem volt kétségem afelől, hogy a betlehemes játékot rájuk építsem. Hihetetlen lelkesedéssel és energiával dolgoztunk a próbák során. Hogy ehhez felnőtt kollektívánk nagy része is társult, az kimondhatatlan jó érzéssel tölt el.

Ebben az ősi népi dramatikus játékban a generációk egymást segítve és együttműködve elevenítették fel a betlehemes népszokást, az angyalok jelenését a betlehemi pusztában, mindezt megfűszereztük az öreg pásztorok tréfás párbeszédeivel, néptáncos elemekkel.

Egy előadáson fontos, hogy a díszlet összhangban és egységben legyen a műsor mondanivalójával, üzenetével. Ez esetben a tárgyak, a berendezés nem állt egyébből, mint saját, a szeretteink reánk hagyott, otthonainkban féltve őrzött tárgyaiból, amit ki-ki jó szívvel hozott be. De felhasználtuk az óvodánk folyosóját díszítő régi kelengyeládát, szakajtót, díszes agyagedényeket, fazekakat is. Egy régi parasztszoba hangulatát varázsoltuk a „rideg” tornaterembe… Együtt, közösen gondolkodtunk azon, hogy ezt a gyönyörű múltbeli utazást miképp tegyük hitelessé. Odakerült többek között dédnagyanyám ünnepi vállkendője, imádságos könyve. Akadt, aki antik keresztet, házi áldást hozott. Az asztalt kézi szőttes vászonterítővel borítottuk le. Egyszerre körülvett mindannyiunkat régi karácsonyaink egy-egy kedves emléke, illata, hangulata. Persze nem maradhatott el a karácsonyi asztalról a mázas agyagtálban melengetett ünnepi foszlós kalács, a mézes dió, az alma és a fokhagyma sem. Az asztal alá szalmát tettünk, hogy az ünnep alatt megszentelődjék. A jelenlévők visszamehettek az időben, mert a tornaterem ez alkalommal a régi időkbe vitt vissza mindannyiunkat.

Számomra – és azt gondolom, a résztvevőknek is – lélekemelő és megható volt ez a közös munka, melyben óvó nénik, dajka nénik, pedagógiai munkát segítők és óvodás gyermekek ünnepi hangulatot varázsoltak a jelenlévők szívébe. Azt hiszem, sokáig itt cseng még a fülembe a „Nincs Jézusnak subácskája”, amit az egész óvoda apraja-nagyja együtt, lélekből énekelt… Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt átélhettem. Nem hiszem hogy lehet ennél szebb karácsonyi ajándékot kapni.

Selmeczi Ágnes óvodapedagógus