Várjunk még – vagy cselekedjünk?

Kezdjük nagyméretű növényeinkkel, a fákkal, bokrokkal. Még nem árt a késő őszi metszés, az elhalt és egymásba kuszálódott ágakat vágjuk le, hogy ami marad, az több fényhez jusson, könnyebben kihajtson tavasszal. Ugyancsak távolítsuk el a beteg, zuzmóval lepett ágakat is, de ne komposztáljuk, inkább égessük el.

Időben álljunk neki fagyérzékeny, hagymás virágaink kiásásának, pincébe telepítésének, újságpapírba csomagolva jól áttelelnek, hidegben lesznek, de nem fagynak meg. Nagyobb, cserepes vagy dézsában tartott növényeinket a házfal déli oldalára, egymás mellé telepítve borítsuk be, a nagyokat akár fa raklapokkal is, de megteszi a nagyobb mennyiségű avar, úgy, hogy levegőt kapjanak. Ami pedig fagyérzékeny, annak a pincében, ha van, télikertben a helye, mindenképpen fóliázzuk, takarjuk, akár szövettel, a törzsük köré pedig mohát is rakhatunk.

Ha ezzel készen vagyunk, jöhet a kertbe lehullott avar összegyűjtése, amely a fiatalabb fák törzsének jó szigetelőanyaga, megvédi azokat a fagytól. Viszont a felesleges avar összegereblyézésével nyugodtan várjuk meg, amíg mind lehullik, így nem kell párnaponta gyűjteni. Az avart ne égessük el, célszerűbb felaprítva az ágyásokon szétszórni, esetleg komposztálni. Itt is figyeljünk oda a beteg levelekre, és a diófa leveleit ne helyezzük a komposztba, mert köztudott, hogy növekedést gátló anyagokat tartalmaz.

Ha úgy érezzük, elkészültünk kertünk téliesítésével, szedjük össze a kerti bútorokat, de mindenképpen takarjuk le, előtte persze tisztítsuk meg azokat. Végül pedig segítőtársainkról, az ásóról, kapáról, lapátokról, gereblyéről, a metszőollókról és a fűnyíróról se feledkezzünk meg, mindent megtisztítva, száraz helyen tároljuk.