2023.08.12. 07:00
Az év fajai bakonyiasan – szil, disznófülgomba, vadgesztenye, borzas len
Halvány liláskék szirmok, különleges levélformák, másfajta alagúthálózatot ásó nőstények és hímek, más érdekességek, no meg a tisztázandó kérdés a szarvas feleségének tartott agancsosokról, a narancssárgában járt nászszertartás és más védett szépségek – az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumának kutatóit az év fajainak bemutatására kértük, abból a szempontból is, élnek-e egyedeik a Bakonyban.
A borzas len május és július között bontja ki halvány liláskék szirmait Fotó: BTM
A Bakonyban csak szórványosan fordul elő az év fája, a vénic szil. Jellegzetessége, hogy leveleinek válla általában erősen aszimmetrikus, a levél széles, kétszeresen fűrészes és utóbbiak a csúcs felé görbülnek. A makkocska a lependéktermés közepén foglal helyet, a lependék szárnya sűrűn pillás. Ezt úgy képzeljük el, hogy egy szem alakú forma fedi a magocskákat, egy fedőburok, aminek a szélén szőrszerűségek vannak, és a lependékkel repül, az viszi messzebbre az örökítőanyagot.
A disznófülgombának, az év gombájának a bakonyi feltűnéséről nincs tudomása a kutatóknak, pedig középhegységeket, hegyvidékeket kedvelő faj, de máshol is ritkán lehet vele találkozni. Az erősen savanyú talajú bükkösökben fordul elő. Európa-szerte veszélyeztetettnek számít. Öt-tíz centiméter széles, tölcsérszerű a termőteste, széle hullámos, felül sárgásbarna, termőrétege lilás, hosszan lefutó ráncokból áll.
Sokkal népszerűbb az év gyógynövénye, a vadgesztenye. Bokrétafának is nevezik. A levél hét levélkéből áll, ujjasan összetett. Májusban nyíló bugavirágzatában a virágok szirma fehér színű, torkukban sárga vagy piros folt. Termése tüskés felületű, húsos tok. Fényes gesztenyebarna magján szürkés színű köldökfolt látható – ezt gyűjtik olyan szívesen a gyerekek ősz elején. Magján kívül a virágzatát, a levelét és a kérgét is gyógyászati célokra használják, sőt, a terméséből akár természetes és hatékony mosószer készíthető.
Szintén ismerős lehet az év vadvirága, a borzas len, rostjáért és olajos magváért termesztett rokonáról. Viszont lenge, törékeny és ritkább elterjedésű faj. Országosan ritka, szórványos előfordulása miatt különleges figyelmet igénylő, védett növény, erdőszegélyekben, sztyepréteken, homokpusztákon érzi magát a legjobban. Hazánkban két alfaja él, a pelyhesen bozontos szőrökkel fedett levelű, szárú és a kopasz levelű, szárán gyengén szőrös. Az utóbbi bennszülött, május és július között bontja ki halvány liláskék szirmait.
A BTM kutatói, tudósai segítettek cikksorozatunk összeállításában: Kutasi Csaba, Sinigla Mónika, Kovács Attila, Barabás Ádám. Külön írunk hamarosan az év ásványáról, nyersanyagáról és ősmaradványáról.
