Köveken átmászós, bogárral szembenézős élmények

Az igazi élményt nem hallani, elolvasni, képen látni kell, hanem átélni. Még akkor sem biztos, hogy tényleg részesülünk benne, ha ott vagyunk testünk valójával a kellős közepében. Ahhoz az kell, hogy ne gondjainkon, a munkánkon rágódjunk és ne lencsén keresztül figyeljük környezetünket vagy kezünkben tartott monitorra meredjünk. Saját tapasztalatom, hogy ha rengeteg fényképen igyekeztem megörökíteni a kedvenc párizsi korcsolyaversenyemet és múzeumaimat, akkor később hiába nézegettem azokat, úgy éreztem, rengeteg dologból kimaradtam. Így kevésbé volt hatással rám izgalmas légkörük, az kevésbé lett emlékezetes. Ma már sok mindent, főleg a számomra fontos pillanatokat a fejemben igyekszem lefotózni, mélyeket lélegezve hagyom, hogy átjárjanak, akár egy dán sétálóutca kellős közepén leülök, ha azt gondolom, egy kivételesen békés állapotnak lehetek ott tanúja, spontán műsort adó amatőr alterzenekarral. Aztán persze az utazás egy-egy ikonikus helyén kattintok párat magunkról. S vannak olyan bakonyi kirándulások, ahol ezzel még ennyire se kell törődni, mert egy fotós észrevétlen készít felvételeket túrázásunkról, és az ő szemszöge különlegesebb, ha elővesszük múltidézés végett később a képeket. 

Szintén a nyárhoz kapcsolódik, hogy ne csak a számítógépen lássanak csuda dolgokat a gyerekek, hanem figyeljék meg azt a sok gyönyörűséget, ami itt van körülöttünk, főleg a Bakonyban. A bakonynánai Vaskó Brigitta, aki túravezető és fotós, édesanyaként kislányát is bevezeti a természet közelségébe, hagyja, hogy fatörzsön mászó nünükével szemezzen, köveken másszon át, kiszáradt patakmederben megmaradt pocsolyába beletocsogjon.