Irak valódi arca – ahogyan azt az Idegenvezetők klubjában hallottuk

Mi is jut az ember eszébe Irakról? Valószínűleg a háborúk sorozata. 1979-ben kitört az iszlám forradalom, Khomeini ajatollah vette át a hatalmat Iránban. Egy év múlva az iraki elnök, Szaddám Huszein, részben attól félve, hogy Khomeini a forradalom eszméit a határon túlra is exportálja, másrészt pedig olajmezők reményében, háborút indított Irán ellen. A villámháborúnak tervezett hadművelet végül nyolc évig húzódott el, mindkét oldalnak óriási anyagi veszteségeket, emberáldozatot okozva. 1990. augusztus 2-án Szaddám Huszein lerohanta Kuvaitot, többek között szintén az olaj miatt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte az akciót, gazdasági szankciókat vetett ki az országra, és felhatalmazta a szövetséges csapatokat, hogy támadják meg Irakot, miután az a megadott határidőig nem vonta vissza csapatait Kuvaitból. 2003-ban a második öbölháború pedig amerikai vezetéssel eltávolította Szaddám Huszeint a hatalomból, és megkezdte az ország demokratikus alapokon nyugvó újjáépítését. Békét azonban nem sikerült teremteni az országban, amely 2006-ban évekig tartó polgárháborúba sodródott. Mindezt betetőzve nem is olyan régen az Iszlám Állam terrorszervezet foglalt el városokat, okozott hihetetlen pusztítást és tartotta félelemben Irak egy részét. Mindezek aligha hozzák meg bárki kedvét, hogy Irakba látogasson. 

Ágnes, a szemtanú a mai Irakról merőben más képet festett. Annyit már az elején elárult, hogy különösen vonzódik a Közel-Kelethez. Ezért járt Jordániában is, Ammanban, ahol egy ifjúsági szálláson, hostelben szállt meg. A hely azért érdekes, mert ott született meg benne az elhatározás, hogy Irakba utazik. Az ottani menedzser, Ali teázni hívta, miközben az életéről mesélt. Jordániába Irakból érkezett, ahol katonaként szolgált Szaddám idején és utána is. A kuvaiti invázió után, az 1990-es években Irakot példátlanul szigorú nemzetközi szankciókkal sújtották. Semmire sem volt pénz, még gyógyszerre sem, emiatt vesztette el édesanyját is. Szaddám bukása után idővel jöttek az amerikai rendfenntartók, a helyzet mégis egyre rosszabb lett. Az ország háborúból háborúba sodródott. Ali azt mesélte, hogy a 2006-os polgárháborúra már annyi mindenkit elvesztett, hogy élni sem volt kedve. Mára az a véleménye, hogy hazája biztonságossá vált. Bár minden szavából az országa iránti szeretete áradt, mégsem megy vissza rossz emlékei miatt. 

Egy hónappal e találkozás után, 2022 februárjában az iraki fővárosban, Bagdadban landolt egy repülőgép, fedélzetén Ágnessel. Irak és a világ között tizenhárom évig nem volt repülőjárat, tehát a tömegturizmus sem alakulhatott ki. 2021-ben, amikor Ferenc pápa odalátogatott, kicsit enyhült a helyzet, azóta lehet beutazóvízumot venni a repülőtéren. Ami a lakosságot illeti, most élvezik a békét, a biztonságot, szívesen töltenek időt hangulatos kávézókban, és a tenyerükön hordják azt az egyelőre nem túl sok egyéni turistát, aki odamerészkedik. Például a bagdadi egyetemen, ahol órát is hallgatott, Ágnes volt az első turista. Hangsúlyozza, hogy egy országot nem szabad azonosítani a vezető rezsimmel, az iraki emberek miatt viszont érdemes odautazni, hiszen ilyen vendégszeretettel még soha nem találkozott. Azt is kiemelte, természetes, hogy amit nem ismerünk, attól félünk, ezért próbálja előadásain, blog- és közösségimédia-bejegyzésein keresztül Irak valódi arcát megmutatni. 

Az Irakba látogatásra a tavaszi és őszi hónapok a legalkalmasabbak, ugyanis például a Kuvait közeli Bászrában 50-60 fok is lehet nyáron. A Közel-Keleten nem Irak a legolcsóbb ország, leszámítva a benzint, ezért a városok között a legjobb megoldás a gyűjtőtaxi. Mivel a turizmus gyerekcipőben jár, a szállások választéka korlátozott. Az ország ma a belpolitikai konfliktusokat leszámítva biztonságosnak mondható, és számtalan ellenőrzőponttal igyekszenek ezt fenn is tartani. Ha kockázatot látnak, nem vagy csak kísérettel engedik tovább az utazót az adott területre. A legnépszerűbb étel a kebab, illetve a nemzeti ételnek is titulált mazgouf (grillezett ponty). Bizonyos üzletekben lehet alkoholt vásárolni (szemben Iránnal, ahova be sem lehet vinni semmiféle alkoholt), de nyilvánosan nem lehet alkoholt fogyasztani. Itt inkább kávézni, vízipipázni szoktak. Bagdadban elfogadott viselet nők számára a farmer rövid ujjú pólóval, viszont az olyan síita szent helyeken, mint Nedzsef vagy Karbala, ahol Ali és Huszein imám nyugszik, szigorúak a szabályok: a biztonsági kapun áthaladva egész testet elfedő abaját kell viselniük a hölgyeknek. 

Irakban, ahol a hajdani Mezopotámia virágzott a Tigris és az Eufrátesz folyó között, mintegy tízezer régészeti terület található, ami végeláthatatlan munkát ad a szakembereknek. Vigyázat, aki megpróbál kicsempészni egy-egy régészeti maradványt, a törvények szerint halálbüntetést is kaphat érte. Mezopotámia a civilizációk bölcsője, az, ahol Bábel tornya is állt, ahol Hammurapi törvénykönyve íródott, ahol valószínűleg Noé építette bárkáját, de itt volt Uruk városa is, ahol az írás született. 

A mezopotámiai mocsárvidék különleges része az országnak, több ezer éves kultúrával, nádból készült házakkal és a megélhetés alapját szolgáló vízibivalyokkal. A mocsárvidék egyszer majdnem elpusztult, amikor Szaddám Huszein síita lázadók után kutatva lecsapoltatta. Később regenerálódott a különleges természeti terület, most azonban félő, hogy a szárazságnak esik áldozatául. Az egykor bőséges datolyaligetek is visszaszorultak már.  

Ennek ellenére Irakban számtalan látnivaló van: a világ legnagyobb temetője, gyémántként csillogó belsejű mecsetek, a világ egykor legnagyszerűbb városa, Babilon rekonstruált emlékei, az Ur városában álló zikkurat (lépcsős szentély) az i.e. 2300-ból, vagy az iszlám vallás egyik első mecsetjének maradványa Bászrában. Lehet hajózni a legendás Tigris folyón Bagdadban vagy vízi bivalyok kíséretében, nádasok között a mocsárvidéken 

Irakot meglátogatni egyszerre könnyű és nehéz, mert nem nagyon beszélnek angolul (ilyen esetben a google fordítóprogram lehet nagy segítség), maguk a helyiek sem ismerik annyira a turistalátnivalókat, és az ellenőrzőpontokon csak helyi kapcsolatok igazolásával lehet átjutni. De minden nehézséget kompenzál az irakiak segítőkészsége és vendégszeretete. 

– Irak egy olyan meghökkentően gyönyörű és tanulságos úti cél, amelyet még most érdemes felfedezni, mielőtt igazán népszerű lesz – zárta előadását Simigh Ágnes.