Az élet rajtkövei

 A kérdések között felmerült az is, aki nem tanul tovább, vajon mit kezdjen az életével. A várakozás, a kilátástalanság egy idő után feszültséghez vezet. Ebben megegyeztünk. Persze hamarosan átbillentünk a kényes témán, a lányok és a fiúk a tévéből vett nevetséges, látszatfoglalkozásokat kezdtek sorolni. Aki kellően élelmes, akár párkapcsolati mentor is lehet – mondta egy vagány kinézetű srác. 

A megszólalók közül egyik sem ragadt le annál az önáltató közhelynél, hogy majd csak lesz valahogy, az idő eldönti, mire alkalmasak. Jóleső érzéssel töltött el az alapállásuk. Kapásból Senecát idéztem: „Vezetik a végzetek az akarót, a nem akarót vonszolják.” A filozófus bölcsességét csend fogadta. Ekkor belefogtam a gyönyörű, 20 éves L. történetébe. Az ifjú pesti hölgy művészcsaládban született, a szülei hírneves együttesben táncoltak, így természetes, hogy beíratták belettre. Általános iskolában zenei tagozatra járt, és bekerült az Operaház gyermekkarába. Szerepelt többek között a Diótörőben, a Carmenben, a Bohéméletben. Egy musicalszínpad produkcióiban Júliát (Rómeó és Júlia) és Fannyt (Isten pénze) alakította. Művészeti gimnázium tánctagozatán érettségizett. Jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de nem jutott be. És itt jön, amiért L. példakép lehet a tétova fiatalok számára. Nem omlott össze, élete nem futott vakvágányra. Fodrász végzettséget szerzett. Jelenleg fogászati asszisztensnek tanul, mellette nézőtéri hosztesz a Budapesti Operettszínházban. Időnként egy üzletben eladó. Otthon egy tacskó és egy kiscica várja. Szeret filmet nézni. A „végzetek” tehát vezetik L.-t: énektanárhoz jár, angolul tanul, zongoraórákon, zenés-táncos kurzusokon vesz részt. Tavaly év elején a barátjával megalapították a Mesewood Társulatot. Céljukat L. így foglalja össze: ,,A gyerekek a legőszintébb teremtések, ezért nagy bátorság kell, hogy kiálljunk eléjük. Ha tetszik nekik, amit csinálunk, akkor ez nekünk is jó visszaigazolás lesz. Nemcsak az a célunk, hogy zenés darabokkal készüljünk a gyerekeknek, hanem szeretnénk, ha interaktívan bekapcsolódnának a munkánkba."

A színházi plakátokat már meghódította, de nem lennék meglepve, ha évek múlva a dr. L. nevet olvasnám egy fogászati szakrendelő ajtaján.