Nyakkendő-mizéria

Legalább fél órán át kísérleteztem, de mindhiába. Felhajtottam az ingem gallérját, rácsúsztattam a nyakkendő vékonyabb szárát, aztán az állam alatt ide-oda tekergettem, de csak nevetséges csomók jöttek létre. A „szörnyűség” egy fuvallat volt, épphogy meglegyintett, de ez elég volt ahhoz, hogy úgy érezzem, már nem vagyok civilizált ember. Az idő kereke makacsul megállt, mint egy csökönyös szamár. Szóval elfelejtettem, hogyan kell nyakkendőt kötni. S mit vontam le ebből? Már nincs semmiféle szerepem az élet elegáns, kulturált porondján. Karrier már nem vár rám. Márai Sándor ugyan azt írta a Füves könyvében, hogy az öltözködéssel egyáltalán nem kell törődni. Az író azért, ha történetesen svájcisapkát hordott, akkor is viselt nyakkendőt. Világpolgár volt a javából. A nyakkendő időnként más-más értelmű hovatartozást is jelent. Mióta tizenhárom éve nyugdíjba mentem, nem kötöttem nyakkendőt. Előtte sem nagyon, csak az elkerülhetetlen szituációkban. Színházban is kigombolt ingben és zakóban lapultam; ha egy-egy hölgy viccesen megszólt a hiányos öltözetem miatt, azt válaszoltam, hogy én dolgozom, kritikát írok.

Miért is idéződött fel ez a fogyatékosságom? Egykori kutatóintézeti, mérnök barátom fél éve meghalt. Az özvegy eladta a fővárosi lakásukat, és kutyáival leköltözött a Balatonhoz. Épp ideje, hogy meglátogassam, persze nyakkendőben. De egyszerűen befuccsoltam. Férje örökösen azt hordott, mániája volt ez a fránya ruhadarab, rengeteget halmozott fel belőlük. Reggelinél a fürdőköpenyéhez is azt kötött. Mindenkinek van valami dilije, gondoltam. Bécsben, még az euró bevezetése előtti időszakban utolsó schillingjeimet egy szövet nyakkendőre költöttem. Ajándékba hoztam neki hosszúkás, ablakos dobozban.  Odavoltam érte, de nekem már nem futotta a pénzből. Világosbarna alapszínű és sötétebb árnyalatú, egymásba kapaszkodó, körkörös minták díszítették. Amikor meglátogattam az özvegyet, megrökönyödött, hogy nem kötöttem nyakkendőt. Bontatlanul előhozta a régi bécsi ajándékdobozt. „Gyuri, a férjem megőrizte magának. Mindig arra készült, hogy »megajándékozza« vele, mert tudta, hogy magának is tetszik, de nem volt pénze, hogy megvegye. Aztán valahogy elfelejtkezett róla. Vigye el, emlékezzen rá.” Most itthon napok óta ezzel a nyakkendővel bajlódom. A párom videót küldött, melyen egy hölgy mutatja be a megkötés fortélyait. De képtelen vagyok lemásolni. Kimaradtam volna a momentán szétesőben levő, civilizált világból?