Az olimpiai dobogó is a célja a veszprémi sportolónak

A 18 éves Kovács Ferenc Soma a veszprémi Sportolj Velünk SE tagja, remek eredményekkel bír, és mivel már magáénak érzi az amerikai mentalitást, elképzelhetőnek tartja, hogy idővel olimpián is dobogóra áll. De nemcsak a rekortánon válhat világklasszissá, jövőre ugyanis a bostoni Harvard Egyetem ösztöndíjasa lesz, ahol többek között John F. Kennedy, vagy épp a Facebook-alapító Mark Zuckerberg is koptatta az iskolapadot.

A hihetetlenül tájékozott diák nem először utazik majd a tengerentúlra, hiszen másfél éve elnyert egy – kiemelkedő tanulmányi átlaggal rendelkező és angolul flottul beszélő – külföldi diákoknak kiírt egyesült államokbeli ösztöndíjat. Az előző tanévben így került a virginiai Woodbery Forest School bentlakásos magán-középiskolába, ahol az intézmény szinte valamennyi szabadtéri és fedett pályás futórekordját megdöntötte 800-tól 5000 méterig, de átadta a múltnak Virginia állam majd’ négy évtizede felállított öt kilométeres középiskolai csúcsát is. Fercsi – merthogy a legtöbben így hívják – tavaly kiérdemelte Virginia állam legjobb középtáv- és mezei futója címet. Ám a tanulásban sem vallott szégyent, történelemből egyszer sem kapott 96 százalékosnál rosszabb érdemjegyet, noha csoportjában egyedül volt nem angol anyanyelvű diák. Mindhárom trimeszterben kizárólag A osztályzatokat szerzett a különböző tantárgyakból. 

– Nagyon céltudatos és kitartó vagyok, semmilyen körülmények között sem tudok beletörődni a középszerűségbe. A kollégiumi szobám falát például az egy mérföldet négy percen belül futók képével „tapétáztam ki”, hogy igazán motiváljam magam az időhatár elérésére. Nyáron az 1500 méteren futott U20-as országos csúcsomat aztán átkonvertáltam mérföldre, és 3:57 jött ki, vagyis megérte annyit dolgoznom – mondja, majd karrierje kezdetéről mesél. Megtudom, hogy szülei fontosnak tartották a rendszeres testmozgás beépítését a napirendbe. Kiskorától mindig sportolt valamit: négyévesen már a Testnevelési Egyetem tornafoglalkozásaira járt, s ezzel párhuzamosan úszni is elkezdett. Törökbálinti gyermekként rendszeresen járt budapesti sportágválasztókon, hogy megismerkedjen különböző sportágakkal. Mivel az édesapja hajdanán profi futballista volt, ő is a zöld gyepen kötött ki. – Öt évig fociztam, de apa a pálya széléről folyton instruált, ezért „függetlenedni” akartam, és jött a futás – forgatja vissza az idő kerekét. Városuk kerekdombi futóversenyén Fercsi rögtön felhívta magára az értő szemek figyelmét, de csak tízévesen csatlakozott Egri Gyula atlétacsoportjához. Eleinte a labdarúgással párhuzamosan futott, majd a Budaörsi DSE-hez igazolva komoly fejlődésen ment keresztül. Olaszfalui nagypapája nagy örömére, aki mindig biztatta, hogy fusson. Tette ezt azért, mert fiatal korában ő is versenyszerűen futott, ráadásul hosszú távon pompás eredményeket ért el. Unokájában a mai napig önmagát látja, s úgy gondolja: ő fogja beteljesíteni azt, ami neki nem sikerült. 

Fercsit sohasem kellett motiválni. – Kicsi korom óta komolyan veszem az atlétikát, és sok mindent ennek rendelek alá. Nagy figyelmet fordítok a táplálkozásra, tudatosan tervezem a napjaimat, korán fekszem, és mindig maximálisan elvégzem az edzőm által kiírt edzéstervet, mi több, a felkészítőim szerint inkább vissza kell fogni – árulja el. Ennek az eltökélt hozzáállásnak meg lett az eredménye: dobogós lett diákolimpiákon és utánpótlás-bajnokságokon, legyen szó 800 és 5000 méter közötti távokról, akadály- vagy mezei futásról. Korosztálya egyik legjobb közép- és hosszútávfutója lett. – Két éve jutottunk el arra a szintre, hogy „kinőttem” utánpótlás-nevelő egyesületemet. Így edzőm, Egri tanár úr a továbbfejlődésem érdekében megkereste régi jó ismerősét, Stupián Anikót, az SVSE elnökét, a szakmai munkáért felelős vezetőedzőt. Máshonnan is kerestek, de Veszprém volt az első számú opció, már csak a családom megyebeli gyökerei miatt is. Áldozatot hozva a királynék városába költöztem, előbb a keresztapámhoz, majd albérletbe. A Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és Szakgimnázium magántanulójaként nem is kerülhettem volna jobb helyre, hiszen klubom – a mostoha körülmények dacára – közép- és hosszútávfutó bajnokokat, csúcstartókat és olimpikonokat tömörítő műhely. Ez passzol is az életfilozófiámhoz, hogy mindig ott kell lenni és dolgozni, ahol a legjobb emberek vesznek körül. Itt sikerült magabiztossá válnom, Anikó néni megtanított arra, hogy kizárólag magamért fussak – húzza alá, majd megemlíti, miszerint a kiváló szakember szimbolikusan Virginiában is vele volt, az ottani erőpróbákra tudniillik az ő és a kinti trénere tervei alapján készült. 

Fercsi nem tartja magát kizárólag egy-két versenyszámban induló atlétának, úgy gondolja, a versenyszámokat – 800-tól 5000 méterig, 6 kilométeres és akadályfutás – egymással párhuzamosan is tudja űzni egyelőre, az azokra történő felkészülések erősítik egymást. – Főként azon futásokat szeretem, melyek időtartama három és kilenc perc között van. A következő szezonra jó alapot kaptam, ezért 2023-ban az U20-as Eb-n bármire képes lehetek. Anikó néni azzal biztat, hogy vannak még tartalékaim, ráadásul azon vagyunk, hogy az igazán nagy történések felnőttként köszönjenek rám.

A kitűnő tanulmányi eredményekkel rendelkező, sokra hivatott fiatalember mindenütt keményen dolgozik, hogy megvalósítsa az álmait. Megjegyzi, hogy a nemrég rendezett mezeifutó Eb-n éremvárományos sportolók sérültek meg, s ez is arra döbbentette rá, hogy egy sportkarrier bármikor véget érhet, érdemes hát kellő időt invesztálni a tanulásba. Szerencsés ember, mert, mint mondja, érdeklődő típusként csak úgy szívja magába a tudást. Szenvedélyesen tanul, így a legtöbb témához bármikor képes pluszinformációt szolgáltatni. Angolul és németül jól beszélő, de a spanyol nyelvvel is egyre jobban haladó főhősünk a tanulásban is élen jár: 2017 óta szinte minden évben elnyerte a Magyarország jó tanulója, jó sportolója címet. – Régóta dédelgetett álmom, hogy az Egyesült Államokban lehessek egyetemista. Persze ott sem fenékig tejfel az élet, ám mára megbizonyosodtam arról, hogy az életszemléletemmel kint könnyebben boldogulhatok. Oktatási rendszerük hozzám közelebb áll, gyakorlatiasabb, és a tanulmányokhoz szükséges minden feltétel adott. Amerika a lehetőségek hazája, ahol olyan kapcsolatokra tehetek szert, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak az életemre. Kint üzleti szakon fogok tanulni, de a sportélettan is érdekel – árulja el, amivel azt is bizonyítja, hogy nemcsak gyakorlatban jó és az egészséges életmódból naprakész, hanem igyekszik minél többet megtanulni a futás fiziológiai hátteréről is.

Elmeséli, hogy ősszel három amerikai egyetemen tett látogatást, és az utazások költségét az egyetemek fedezték. A Nothern Arizona University futó szakága világklasszis atlétákat nevel, akik rendre ott vannak az USA egyetemi bajnokság döntősei között, de világversenyeken is képviselik hazájukat. Kiemelt ösztöndíjjal vették volna fel, mégsem csapott leendő edzője tenyerébe, hanem elutazott az őt szintén nagyvonalú ösztöndíjjal csábító Duke Egyetemre, Észak-Karolinába. Itt a kosárlabdaprogram világhírű, ám őket is kikosarazta, mert Somát az ivy league, a glóbusz legnívósabb felsőoktatási intézményei vonzották. Ma is rengeteg megkeresést kap a legnevesebb egyetemektől, mint például a Yale, a Columbia vagy a Berkeley. Nem volt könnyű döntés, hogy hová adja be a jelentkezését, de sokat segített a személyes tapasztalat. Végül a Harvardot választotta, ahová pusztán sporteredményekkel lehetetlen bejutni. – Ha nem ösztöndíjas az ember, egy évre 86 ezer dollár a tandíj. Én tanulmányi ösztöndíjas leszek, vagyis minden felmerülő költségemet fedezik. A Harvardon arra törekszem, hogy motiváló emberek vegyenek körül, és életre szóló baráti kapcsolatokat kössek. Nagy izgalommal tölt el, ha arra gondolok, hogy tanulmányaimhoz a legkiválóbb feltételek lesznek adottak. Olyan professzoroktól tanulhatok, akik saját területükön a legnagyobb szaktekintélynek számítanak. A munkaerőpiacon hihetetlenül sokat jelent majd, ha a földkerekség legértékesebb diplomájával fogok rendelkezni. Alexander Gibby, a Harvard futóedzője elmondta nekem, hogy a sport hiába remek dolog, náluk a tanulás az első. 

Emiatt fel is vetem neki, hogy vajon a tanulmányokat és az atlétikát meddig lehet párhuzamosan ilyen magas szinten tartani. Értésemre adja, hogy Amerikában új szemléletre tett szert, kint sokat változott a sporthoz, az élethez való hozzáállása. Ilyenformán kizárólag az elérhető sikert tartja szem előtt. – Egyesek szerint lehetetlenre vállalkozom azzal, hogy a tanulásban és a sportban is kiemelkedő legyek. Mivel mára jóval nagyobb bennem a becsvágy, mint a kudarctól való félelem, hiszem, hogy mindkét területen folyamatos lesz a fejlődésem. Egyelőre sikerül a kettőt egyensúlyban tartanom. Ha az elkövetkező években a sporteredményeim szépen fejlődnek, elképzelhetőnek tartom, hogy az alapképzés után beiktatok néhány év szünetet és csak a futásra koncentrálok. Utána természetesen „kipipálnám” a mesterképzést is. Most csak azt sajnálom, hogy Anikó néni a Harvardon nem láthat majd el edzéstervvel, nem lesz része a mindennapjaimnak.

S ha már dicsőségek, felvételijekor azt írta a motivációs lapra, hogy ezertől tízezer méterig megdöntené a Harvard Egyetem atlétikai rekordjait. – Úgy vagyok vele, hogy odaállok és megcsinálom, mert meg tudom, hiszen sokat dolgoztam érte. Szisztematikus munkával nagy eredményeket érhetek el. Miért ne lehetnék képes arra, hogy versenyre keljek az afrikai futókkal, miért ne állhatnék olimpiai dobogón, vagy miért ne futhatnám az 1500 métert 3:30-on belüli idővel? A 2028-as ötkarikás játékokon még csak 24, míg a 2032-esen 28 éves leszek. A magyar bajnoki címek is sokat jelentenek, de én nagyobb, nemzetközi szintű sikerekre vágyom. Immár tudom: ha az ember valamit nagyon akar, az igenis sikerülhet neki.