Virágmotívumok, Balaton környéki vert, csomózott csipkék újrarajzolva

Németh Hajnal Auróra eleink díszítőművészetéből merít alkotása során, azokat bátran vegyíti a manapság divatosnak számító darabokkal, saját fantáziájával. Ezúttal húsvétra készülve elővette kedvenc hímzéskönyveit, gazdag motívumkincsünkre alapozott. A különböző tájegységekre jellemző virágmintákat, a Balaton környékén jellemző csipkék csomózását gondolta tovább. Azokat rajzolta a tojásokra. Elmondta, hogy ínségmunkának nevezték a csipkeverést, akkor készítettek így díszeket, amikor a mezőgazdaság nem adott elég bevételi forrást. Kevésbé ismertek, mint a híresebb kalocsai vagy a matyó hímzések, de hasonlóképp gyönyörűek.

– A népi tojásfestésre inkább az írókázás, az olvadt viasz használata és a berzselés, azaz a növényi színezékek, a levelek mintazóként alkalmazása volt a jellemző és a például a karcolás. A technika, amit idén választottam, a régi egy újszerű feldolgozása. Olyan megoldás, amit bárki otthon könnyen kipróbálhat, csak különböző színű alkoholos filctollak szükségesek hozzá. Ötletet szeretnék ezzel adni másoknak, örülök, ha követik példámat. Családi örökségként sok háztartásban megtalálhatók a nagy- és dédmamák terítői, hímzett párnahuzatai. Azok mintái lemásolhatók, akár részben átalakítva. Ami személyes, egyedi, eleinkhez köthető, mégis korszerű, mindig értékesebb számunkra, akárcsak saját kezünk munkája – mondta el a művész és hozzátette: ráadásul a hímzések szinte minden eleme szimbolikus üzenetet hordoz, védelmező, nőiességet, érzéseket erősítő szereppel bír.