Egy nap Tibivel

ÁPRILIS 19. 

Nagyszombaton szentmisén és feltámadási körmeneten vettem részt a faluban, ahol élnem adatott. Vastagnyakú kálvinistaként, de az ember vegye komolyan az ökumenét. Egyébként is, egy az Isten és Jézus feltámadott, valóban. Gyönyörű a káptalantóti katolikus templom, a legszerényebb, amit valaha láttam, talán emiatt is érint meg minden a szokásosnál jobban. És jó a pap is – ez nem vicc. Jó ott lenni ebben a kis gyülekezetben. A szertartás után egy pohár bor és egy szelet kalács a sekrestyében, ez pedig egyszerűen gyönyörű. Az összetartozás élménye. Búcsúzáskor Tibi még odakiált, hogy akkor hamarosan átjön, beköt egy mosogatót, és elintéz még néhány vízzel kapcsolatosan felvetődött problémát. Ennek később a vártnál is nagyobb jelentősége lett. 

ÁPRILIS 20. 

Reggel kilenc óra. Tibi megérkezett, hogy bekösse a mosogatót, és elhárítson néhány vízzel kapcsolatos problémát. Utóbbiakból a reméltnél jóval több akadt, de Tibi profin dolgozik, délre végez, pedig közben el kell ugrania olyan anyagokért is, amelyek nem voltak bekalkulálva a „problémák” közé. A búcsúzás előtt néhány másodperccel kiderül, hogy lenne még egy kis baj. Dugulás, nem is akármilyen. Csőgörény kell. Tibi nem lép le, marad és szervez. Szakembert hív. Megérkezik Laci a szerkezettel. Nem egy hét, hanem egy óra múlva. Ismét nyerésre állunk, Laci sem vacakol, türelmesen, ám határozottan tolja előre a görényt, egyre újabb és újabb tekercseket vesz elő, számításaink szerint már az utcán járunk az állattal, de sehol semmi eredmény. Eljön a perc, amikor arra gondolok, hogy ennek most annyi, Laci csomagol és távozik, nyilván van más dolga is. De nem. Laci is marad. Azt mondja, keressünk még egy tisztítónyílást, nem létezik, hogy nincs. Pedig úgy tűnik, hogy nincs, és futunk bele a délutánba. Tisztítónyílásnak márpedig lennie kell. Egy csinos narancssárga sapkával a fején, kiemelkedve a földből. De nálunk nincs, akik bekötöttek, így hagytak minket. Így hát ásunk, fotók alapján. Mert azokon az látszik, hogy volt ilyen szerkezet, csak a jelek szerint szublimált. Csákányozunk és lapátolunk, a kapunál, a kertnek talán egyetlen olyan részén, ahol már rend volt. Ásunk, bele az alkonyatba. Ás a Tibi, ás a Laci, ás a feleségem, a lányom, a barátja, és ások magam is. Kezd az egész egy szürreális népmesére emlékeztetni, a kupak sehol, holott nagyjából két köbméter föld már az udvaron. Este hét körül feladjuk, kéne egy bobcat. Laci telefonál, befut Tomi, hogy felmérje a terepet. Nem egy hét múlva, fél órán belül. Megbeszéljük, hogy reggel jön, aztán lesz, ami lesz. A megpróbáltatások (a ház lakhatatlan, unokástul, mindenestül) ellenére azt érzem, hogy áldás van rajtunk, nagyszerű emberek képében. Laci (sosem láttuk előtte) szinte szabadkozik, hogy mennie kell, Tibi beszalad a városba, de visszatér. Alighanem megvilágosodása támadt útközben, mert még rápillant a fotókra, majd beugrik a gödörbe egy ásóval, és néhány perc alatt megtalálja azt, amit kerestünk. Az újabb váratlan fordulat az, hogy nem mi okoztuk a dugulást (ez azért is jó hír, mert ilyenkor az embernek az a rossz érzése támad, hogy a külvilág szemében ő az idióta, aki törülközőt, vekkerórát és egy fél rollert hajigált a vécébe), hanem az utcáról kaptuk az anyagot. Jöjjön hát a szolgáltató. Jön, és kezdődik a macera a sötétben. Végül harminc méterrel odébb, az utcán kell felszedni a csatornafedelet, és elhárítják a hibát. Kilenc órakor a tizenkét órás műszakunk lejárt, tanulságok tömegét maga mögött hagyva. 

ÁPRILIS 21. 

Egyrészt, ha nincs a Kalmár Tibi, még mindig nyakig ülünk. Köszönet neki és a többieknek. Másrészt a saját bőrömön tapasztaltam, amit már tizenöt éve mondtam és írtam. A csatornázásnak ez a városi formája, rengeteg pénzért, a kistelepüléseken nem alkalmazható. Illetve igen, a fenti következményekkel. Nyáron, amikor a nyaralók is generálnak némi fogyasztást (már aki rá van kötve a rendszerre, ugye), még csak-csak, de egyébként ez van, ez lesz. A mi utcánkban konkrétan szinte mi egyedül használunk számottevő mennyiségű vizet. Most pedig fertőtlenítünk, lapátolunk és kíváncsian várjuk, mit lép a szolgáltató. Átmosás és kompenzálás nem ártana.