Önbizalom –  Az igazi nő nem férfiszerepre tör, a munkahelyén sem

Többen kínálnak nőknek manapság önbizalomerősítő tanácsokat. Külön kell e téren a nőkkel foglalkozni? Más a férfi és a női önbizalom?

– Karriertanácsadói munkám során már az elején felfigyeltem arra, hogy a férfiak jellemzően azzal a kérdéssel fordultak hozzám, hogyan lehetnének jobbak munkájukban. Míg a nők azt szerették volna tudni, mit csinálnak rosszul. Óriási a különbség. A férfiak többnyire hisznek, bíznak magukban, akkor is, ha közepes képességűek. Tudják mit akarnak és büszkék arra. A nők átlagosan jobban tanulnak, már nagyobb számban vannak jelen a felsőoktatásban hallgatóként, szorgalmasak. Mégsem hiszik, hogy ha szükséges, kivágják magukat az adott helyzetből, megoldják a feladataikat. Státuszuk a munkahelyeken többnyire nem magas. Ha kimagaslóak is eredményeik, jobbára asszisztensként helyezkednek el, nem csoportvezetőként.

Ennek okai összefüggnek hagyományainkkal, neveltetésünkkel?

– Igen, a gyökereinkkel. Dédnagyanyáink idejében még szó sem volt női karrierekről. Az multik első hazai megjelenésével nyílt erre mód. Ám az nem volt olyan régen. Rövid idő telt el azóta, nem szoktuk még meg, nem elég példát láttunk rá, márpedig a minták meghatározóak életünkben, mindaz, amit gyerekkorunkban a nagyoktól láttunk. A mostani felnőttek édesanyái általában tipikus női szakmákban helyezkedtek el, nyugdíjba vonulásig ugyanazon a helyen, ugyanabban a pozícióban dolgoztak. Ők nevelték fel a mai aktív generációt. Nem merült fel bennük, hogy másképp is lehet. A lányoktól gyerekkorukban azt várták el, hogy kedvesek, aranyosak legyenek, kiszolgáljanak másokat és ne hisztizzenek. Azt, hogy akkoriban mit ért egy asszony a közfelfogás szerint, jól mutatta, hogy még egy városi nagymama is a sarokba húzódva ette az ebédet, míg családtagjai az asztalt körbeülték. Az ezzel kapcsolatos érzések mélyen gyökereznek. Akárcsak azok, amelyek a fiúkat arra tanították, hogy ne sírjanak, hogy érzéseiket elfojtsák. Nem is tudnak azokról beszélni felnőttként se, ami jócskán megnehezíti életüket. Legalább két generáció kell a jelentős változáshoz e téren. A mai anyák már ezt felismerhetik, más mintát mutathatnak lányaiknak, engedhetik őket dönteni, megmutathatják, hogy kiállhatnak magukért, lehet önbecsülésük. A fiúknak pedig bizony lehetnek érzéseik, megengedhetjük azok kimutatását. Van még feladatunk bőven ezzel kapcsolatban.

A nőket karrierjük során segíti vagy hátráltatja, hogy jellemzően segítőkészek, empatikusak?

– Ha túlzásba viszik, akkor hátrány. Persze, úgy nevelték őket, hogy másokat szolgáljanak ki és előnyt jelenthet, ha könnyebben beleérzik magukat mások helyzetébe. De, ha másoknak folyamatosan alárendelik saját érdekeiket, az senkinek sem jó. A saját életében mindenki maga a főszereplő, a rendező és az író. Az nem önzőség, ha egy nő mer segítséget kérni a saját ügyeinek megoldásához.

Főképp karriertanácsadással foglalkozik, de az előmenetel összefügg a dolgozó magánéletével. Hogy látja, a nők önbizalomhiánya hol okozza nekik a legtöbb problémát? A munkahelyeken, a családi életben vagy a párkapcsolataikban?

– Egyénenként eltérhet, ki hol meri saját értékeit, érdekeit jobban érvényesíteni. A munkahelyeken hozhatják magukat valószínűleg a legrosszabb helyzetbe ebből adódóan a nők. Ha például a férfi kollégák látszólag nem fogadják el egy-egy problémahelyzetben a megoldási ötletüket, ha úgy tesznek, mintha nem hallották volna, kicsit később pedig saját javaslatként állnak elő ugyanazzal a gondolattal, akkor érdemes változtatniuk azon, hogyan adják elő. Az ritkán vezet eredményre, ha halkan, visszahúzódóan, visszafogottan teszik ezt, szinte bocsánatot kérve azért, hogy megszólaltak. Közölhetik, hogy van egy fantasztikus ötletük és hozzátehetik: mit szólnak hozzá a többiek. Ilyenkor ne eldöntendő kérdést tegyenek fel, ne olyat, amire igennel vagy nemmel lehet válaszolni. Akár másnap visszatérhetnek rá, megkérdezve, hogy látja a főnökük a javaslatukat, mit tenne hozzá. Ha kezdeményezik mások bevonását az elképzelés alakításába, nagyobb eséllyel járnak sikerrel.

Melyek a női önbizalom hiányának a jelei?

– A rendes lányokból miért nem lesznek főnökök kérdéskörrel már több szakember foglalkozott. Szinte észre sem veszik őket. Neveltetésük okán csendben belesimulnak környezetükbe. Mondhatni láthatatlanok. Sokszor úgy kezdik megszólalásukat, hogy mosolyogva azt mondják, nem akarnak megsérteni senkit. De miért kislányként viselkednek, mikor érett felnőttek? A férfiak viszont jellemzően bármivel előjönnek, hangosan, határozottan teszik azt. Nem mondják, hogy "lenne egy kérdésem", nem kérnek azért eleve bocsánatot. Itt az ideje, hogy a nők szintén változtassanak. Miért is lenne az megbocsátandó, hogy van mondanivalójuk. Nem kell persze férfi tulajdonságokat kifejleszteniük magukban, azért, hogy kiálljanak magukért, nőtársaikért.   

Mit lehet tenni az önbizalom növeléséért?

– Önismereti tréningek segíthetnek. Konkrét esetek megoldásának begyakorlása szintén. Például megtanulható, hogyan mondjunk nemet. A nők azt hiszik, ha nemet mondanak, akkor nem fogják szeretni őket. Jó tudni azonban, hogy aki nem szeret minket, az nem feltétlenül utál. Lehet közömbös is irántunk. A férje és a barátnői szeressék a nőt, ne várja azt, hogy majd az egész világ szereti. A kellő önbizalom gyermekkori megalapozására, kialakítására a mostani szülők már tudatosan figyelhetnek. Akkor utódaiknak, unokáiknak, akik már helyes mintákat láthatnak, könnyebb lesz. Látszik, hogy változik e téren a trend. 

A világ túl gyors változása, a tudás korábbiaknál gyorsabb elavulása viszont ellentétesen hathat, nehezítheti az önbizalomerősítést. 

– Az alkalmazkodás fontos. Hiba, ha mindig a mérleg másik oldalára akarunk kerülni: ne olyanok akarjunk lenni, mint mások. Az önazonosság a lényeg. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a női kérdést nem lehet a férfiak nélkül megoldani. Összefogás szükséges és több olyan beszélgetés, ahol a női önbizalom előkerül, ahol kimondottan a női megoldások, a nők segítése a téma. Önbizalmukra kimondottan rosszul hatnak a reklámok. Manipulálják őket: igyekeznek mindenféle terméket megvenni, amitől szebbnek, örökifjúnak tűnhetnek. Holott nyolcvan százalékuk alkatilag alkalmatlan arra, hogy címlaplány legyen. Sanyargatják magukat, pedig épp a férfiak mondják, hogy nem az ilyen hölgyek számukra az álomnők. Hány olyan idős párt lehet látni, melynek egyik tagja sem csinibaba, mégis boldogan szorítják egymás kezét. Ne arra költsünk, ami azt ígéri, hogy megfelelünk általa irreális elvárásoknak, hanem arra, amit élvezünk!