Karácsonyi ajándékként érkezett a bakonyszücsi színésznő gyermeke

Az egy hónapos kis Eliza karácsonyi ajándékként érkezett a világra. Pocaklakóként már többször szerepelt színpadon. Az első fellépése az U21-es labdarugó Európa-bajnokságon volt, ahol édesanyja a német himnuszt énekelte. Majd Szandra a Valami bűzlik című musical egyik női főszerepét próbálta, végig a terhesség első időszakában, így az előbemutató különleges volt számára. A budapesti József Attila Színház művésze élete főszerepének mégis az anyaságot tartja.

– Két éve házasodtunk össze a férjemmel. Sokat utaztunk, nekünk ez jelenti a kikapcsolódást. Úgy gondoltuk, először világot látunk, aztán otthont teremtünk, megfelelő körülményeket ahhoz, hogy családot alapítsunk. Berendeztük a közös lakásunkat, készültünk a gyermekáldásra. Nagyon örültünk a várandósságomnak, erre a Covid közepette került sor. Már régóta tart a koronavírusjárvány, ezért úgy véltük, ez nem változtathatja meg jelentősen terveinket. Egy éve mindketten átestünk a betegségen. Egy hónapot karanténban töltöttünk, de szerencsére nálunk nem járt súlyos tünetekkel a fertőzés. Meggyógyultunk. Amikor terhes lettem, már elérhetővé vált a vírus elleni vakcina és orvosaim javaslatára úgy döntöttem: beadatom magamnak. Ezt tartottam kevésbé kockázatosnak, a nagyobb veszélyt szerettem volna elkerülni, védeni a születendő gyermekemet, ahogy csak lehet – idézte fel a közelmúlt várakozását, izgalmait lapunknak a boldog édesanya.

Eliza anyukája pocakjában ült repülőn, úszott a tengerben teknőssel, motorozott, hegyet mászott, de azért pihent is. November 26-án látott napvilágot. Több mint négy kilósan, 56 centiméteresen. Nevének jelentése: Isten a tökéletesség. Vele együtt érzik igazán a teljességet szülei. Névválasztásukban szerepet játszott, hogy az Eliza a germán eredetű Elizabeth rövid alakja. Holczinger Szandra büszke német nemzetiségére, a magyarországi németek hagyományainak kutatásában, őrzésében gyakran szerepet vállal, ezért már több elismerést kapott. Elei közt pedig – ugyanis családfáját feltérképezte – többeket Elizabethnek hívtak. Ehhez a gyakorlathoz szeretett volna hű lenni, egyszerre klasszikus és modern nevet szeretett volna lányának.   

Új szokásokat is kezdenek, mióta kibővült a család. Szentestén az éjféli misére ezúttal a kicsivel nem akartak elmenni. Sötétedéskor elsétáltak a közelükben lévő templomhoz, megcsodálták a kivilágított főváros utcáit, a zenélő betlehemet. Hangolódtak a közös vacsorára. A család minden tagjának névreszóló mézeskalácsfigurát készítettek, a felnőttek énekeltek Elizának, míg álomba szenderült. Meghitt nyugalomban, szeretetben telt az ünnep, ami a karácsony lényege. Ezúttal ők hármasban igazán meg tudták ezt élni. Karácsony első napján érkezett Szandra családja látogatóba, második napján a párja rokonai ünnepeltek velük. A nagy- és dédszülők babázhattak.

– A színészek a testükkel dolgoznak. Nagy döntést jelent, a pályát mikor szakítjuk meg gyermekvárás okán. Rám főként naívaszerepeket osztottak. Terhességem elején négy-öt hónapig még színpadra léptem, aztán már jelentősen megváltozott az alakom. Fiatal női és kislány karaktereket így már nem alakíthattam. A szakmánk e szempontból nehéz. Nem tudhatom, mikor visszatérhetek dolgozni, az átvett szerepeimet visszakaphatom-e, műsoron lesznek-e még egyáltalán azok a darabok, amikben játszottam. Mégis úgy készültem az anyaságra, mint életem főszerepére. Most ez valóra vált és egyelőre a kislányom és a családom a legfontosabb számomra. Egy gyermek maga a csoda és Eliza minden pillanatát szeretném megélni – mondta el Szandra, aki a Valami bűzlik című Broadway-musical hazai ősbemutatóját próbálta szülés előtt, amit Szente Vajk rendezett. A következő hónapokban folytatja szülőfaluja, Bakonyszücs helytörténetének és néprajzának megírását, kötetbe foglalását. Azt egyszer a kislányának is megmutathatja, örökségül átadhatja.